Chevy, az életünk.

Címkék

, , , , ,

A NAP GONDOLATA: az időmúlás. Nincsenek örök dolgok. Ez a Chevrolet itt a képen 1955-ben készült. Immár 63 éve. S bár még egyben van, a jól karbantartott motor megy is valamennyi kilométert, de azért már nem ezzel tenné meg a tulajdonosa sem az igazán fontos útjait. Hacsak nem kerülne a régi karosszériába egy erősebb, nagyobb teljesítményre képes, modernebb motor. Hiszen 63 év alatt gyökeresen megváltozott a technológia, a műszaki megoldások jobbak lettek, és az anyagok is sokkal megbízhatóbbak ma már, amelyekből egy autó készül.

A Chevy egy kor életstílusa, önkifejezés, üzenet volt: ez vagyok én! Ma mégsem több, mint kiállítási tárgy, sztori a múltból, bejegyzés a veterán autók közösségi oldalán. Momentum egy ember és családja életében. Kortörténet, amin túllépett az idő.

Einstein óta tudjuk, hogy az idő mennyire relatív, s talán érezzük is a magunk bőrén. Akárhogy is, ahogy az idő múlik, úgy múlnak el életünk fontos dolgai.

Egy újabb hét kezdete is pontosan ilyen. S ezt most nem azért írom így, mert ne lenne napi témám, amiről írjak a blogomon. Netán mert írni kell. Nem kell! Csak ha az embernek mondanivalója van. Nekem mostanában nagyon is van és úgy néz ki, hogy a következő 12 hónapban biztosan lesz is, ahogy a lekötött megjelenéseket itt elnézem az asztalomon. Igen, kötelezettségek, hiszen aláírtam, elvállaltam, de azért, mert kedvem van hozzá. Az is igaz viszont, hogy az idő az én életemben is túllépett dolgokon. Éppen ezek a vállalások igazolják. Minek a régi utak, ha nem vezetnek sehova?

Ki tudja mindig, mi az ok és mi az okozat, amikor az idő múlásáról beszélünk?

De amiről ma itt szólni szeretnék, az nem a saját életem, hanem valamennyiünké. Azoké is, akikkel kapcsolatban vagyunk. Mert hatunk egymásra, befolyásoljuk egymás életét, akár akarjuk, akár nem.

Ami elmúlt, az elmúlt. Minden nappal és minden héttel újabb oldalt nyitunk az életünk lapjain. S van, amikor elhatározás nélkül, egyszercsak úgy ébredünk, hogy arra az üres lapra immár más tollal, más színnel, más szavakkal és mondatokkal, más, új gondolatokat írunk. Mert a tegnap már történelem. Az életünk csupa ilyen közhelyekből áll. Én is legalább az ötödik ilyet írtam most le ebben a pár soros írásban. Talán azért is van ez így, mert nem tudjuk: minek nevezzük az újat.

Minek nevezzük a változás eredményét?

Hiszen éppen azért változás, mert a régi, az ismert helyére valami új, valami más, valami ismeretlen lép az életünkbe. A legtöbbször nem is tudjuk, hogyan fogadjuk, hiszen nem ismerjük a tartalmát. Félünk is tőle, de vágyjuk is. Egyet tudunk: vele új idők jöttek. Érezzük, de nem tudjuk megfogalmazni, nem tudjuk nevén nevezni.

Mintha az ember élete csupa hezitálás lenne. Legalábbis vannak ilyen időszakok.

Ez az írás például most ilyen.  Bizonytalanság és közhelyes gondolatok és nyelvi formák gyűjteménye. Azért választottam ezt a nyelvi kifejezésmódot a mai nap gondolatának a formába öntésére, mert érzékeltetni szerettem volna:

Az idő és a változás kéz a kézben jár.

Nem hiba, ha nem tudjuk megfogalmazni, ami történt-történik velünk-bennünk, mert még nincsenek rá szavaink.

Csak érezzük a változást, az új időt, de azt hogyan is mondhatnánk el, ha még mi magunk sem értjük teljesen? Tele vagyunk belső bizonytalansággal, feszültséggel a jövőt illetően és nem találunk kapaszkodót. Félünk elveszíteni valamit, ami ugyan jó ideje már nem működött, de mégis a miénk volt, hozzánk tartozott.

A múltunk volt.

De ma már csak múlt időnk.

Félünk elhagyni az időt, ami pedig  elmúlt. Mint ezt az autót az, akié volt egy életen át.

AUTO1955chevyzold

Kép –  Chevrolet, 1955. És az idő megy.

Reklámok

A szenvedélyes. – Kiss T. Anna interjúja Csermely Ákossal márkáról, tartalomfejlesztésről és értékekről.

Címkék

, , , , , , , , , , ,

Nincs elért érdem! A futókat is a futásuk alapján és nem a múltjuk miatt díjazzák. Ez Csermely Ákosnak akár mottója is lehetne. Csakhogy hosszú volt az út, amíg a papa garázsából sikeres üzletemberré vált. Milyen érdekes, az elmúlt évtizedekben a világban az új, az eredeti dolgokat valahogy mind egy garázsban kezdték el. A Microsoft, az Apple, a Twitter, részben a Google, a legendák szerint mind-mind egy garázsból indultak hódító útjukra. Csermely Ákos digitális világa, vagy legalábbis annak a csírája is egy garázsban született meg. Iskolás korában szerette a fizikát és az órákon kívül is sokat matekozott, a tudását hasznosítva pedig hanggenerátort és fényorgonát épített a szülői garázsban. Mintha már ekkor is minden a média felé terelte volna. “Különben is, milyen tévés az, aki nem ismeri a tévézés műszaki hátterét?” – gondolta. Megtanulta, ahogy a tartalomgyártást is. A Filmművészeti Főiskola gyártásszervező-produceri szakát is elvégezte, 1994-ben. Tehát szakmai képzettségét tekintve is abszolút a helyén van. Azt csinálja, amihez ért.  

Az ő cége, a Média Hungária Konferenciairoda találta ki, birtokolja a jogait és rendezi az év legrangosabb rendezvényeit, ha a médiáról, a digitális világról van szó. A Média Hungary, az Internet Hungary, a Mobile Hungary és az Evolution konferenciák az ő rendezvényei, valamint az egészet ernyőként összefogó Digital Hungary online magazin.

Kiss T. Anna: Amíg készültem a beszélgetésre veled, anyaggyűjtés közben arra gondoltam: mintha valamifajta magyarázkodás lenne, ahogy szépen lajstromozom a tényeket a szakmai pályafutásodról. Mintha igazolnom kellene bárkinek is, hogy te pontosan azt csinálod, amihez értesz, és hogy nálad jobban senki nem tudná ezt csinálni. Pedig téged igazol évente legalább négy, általában két napos konferencia többszáz, rendre visszatérő résztvevője. Arról a tényről nem is beszélve, hogy mindezt 23 éve teszed, folyamatosan. Az emberek szívesen mennek vissza hozzád minden évben. Te minek tulajdonítod ezt a hűséget?

Csermely Ákos: A konferenciaszervezés részben szakma, részben egy értékteremtő folyamat. Az érték az, ami igazol. Az alkotás, a termék emeli meg az eredményt. És az ügyfélélmény, ami manapság kulcsszerepet játszik egy vállalkozás sikerében. Akkoriban, amikor kezdtem, még nem volt ez olyan fontos, vagy inkább úgy mondanám: nem ez volt az elsődleges cél. Ma azt mondjuk: úgy kell konferenciát rendezni, hogy az élmény, a tanultak visszahozzák a látogatókat a következő évben is, sőt, más tematikájú rendezvényekhez is kedvet kapjon a vendégünk. Mert arra a két napra, amíg együtt vagyunk, ő a vendégünk, s ennek megfelelő tisztelettel és gondossággal kell bánnunk vele. Akár a nézők között foglal helyet, akár az előadói pulpituson, akár a konferencia alvállalkozói oldalán vesz részt a lebonyolításban. Ehhez mindenekelőtt hinni kell a szervezés Istenében, ahogy mi mondjuk. Vagyis vannak szakmai alapvetések, amelyeket nem érdemes átlépni, ezért nem is szabad. Nálunk például ilyen az, hogy nem hagyunk elvarratlan szálakat, vagy hogy soha, senki nem okolhat mást a saját hiányosságáért, netán kudarcáért, ami a munka közben felmerül. És óhatatlanul felmerül, ahol olyan aprólékos, ezer részletből álló rendszert kell mozgatni, amelyben egy több tucat előadó által prezentált ismeret- és információtömeget juttatunk el szakavatottan több száz, fizető résztvevőhöz. A jó szervezés pedig automatizmusokra és kötelezően betartott protokollokra épül, amelyek között nagy-nagy kreativitással lehet és kell lavírozni. A cél az, hogy sem a konferencia hallgatósága, sem az előadók ne mondhassák azt, hogy nem szolgáltuk meg a bizalmukat.

CSAKOSmediahungarykonf2016

Kép – Média Hungary konferencia, 2017. május 2. A kommunikációról.

Kiss T. Anna: Kicsit sem zavar téged, hogy általában nem tudják, valójában ki vagy te? Vagy ha igen, akkor a rendezvényszervező szó ugrik be az embernek rólad? Ma már sok “event” cég szervez rendezvényeket, nagy a verseny, de összességében valamennyien ugyanazt a bejáratott, kiszámítható és távolságtartó koreográfiát követik a rendezvényeiken, mint mindenki. Őszintén szólva ez sokszor kissé unalmasnak is tünik. Veled és a rendezvényeiddel kapcsolatban viszont mindig felmerülnek emberi, érzelmi momentumok. Mintha egy-egy, véget nem érő sam-sessions program lenne az a két nap. Azt mondják a visszajáró konferencia látogatóid, hogy mindig ezzel az élménnyel jönnek el tőled a második nap végén. Mi a titkod?

Csermely Ákos: Nincs különösebb titok. Legfőképpen a szenvedélyességem hajt. Bár időnként ez a habitisumon is meglátszik. És tényleg szeretem az embereket. De igen, az nagyonis zavar, hogy nem tudják rólam az emberek, mennyi mindent szükséges tudni valójában egy konferencia programjának a megírásától a szervezésen át a lebonyolításáig. A kitalálástól, a szponzor vagy a közönség szervezéséig . Csak nekem itt nem az a dolgom, hogy magamat toljam előtérbe, hanem az, hogy az előadókat menedzseljem az előadásuk és a programunk kapcsán, akiknek a mondanivalója még hitelesebbé válik ezáltal. Úgy gondolom, hogy elég széleskörű és mély ismeretekkel rendelkezem az új médiával és a digitális világgal kapcsolatban. Persze a korlátaimat is ismerem, és természetesen arra is van példa, hogy úgy érzem, tudok valamit, aztán kiderül, hogy egy frászt.  A munkamódszeremhez tartozik, hogy minden előadómmal, jóval az előadás időpontja előtt, személyesen egyeztetem a témát, a tematikát, az előadás vonalvezetését, s a lehetséges szinergiákat más előadók előadásával. Én az egészben, mint tartalomban gondolkodom. Éppen ezért nem is rendezvényszervezőnek tekintem magam, hanem tartalomfejlesztőnek. Ezzel a szemmel és logikával tekintek minden rendezvényünkre. Az időpont, a hely, a szervezés, az üzleti rész, mind-mind eszköze annak, hogy azt a tartalmat, tartalmi üzenetet, amit a rendezvénnyel el szeretnék mondani a résztvevőknek, a lehető legautentikusabban tudjam közvetíteni feléjük. Persze nekem is van véleményem, szakmai véleményem is a korról, amelyben élünk. De az ismeretet, információt azok az előadók tolmácsolják a résztvevőknek, akik saját területük legjobbjai és a legvonzóbban tudják azt prezentálni a hallgatóság előtt. Éppen ezért nem adok elő én magam a saját rendezvényeinken, és büszke vagyok arra, hogy bár általában kevés ember képes igazán korlátoznia önmagát saját ötletében, nekem sikerül. Mondjuk, van már tapasztalatom benne benne: 23 éve gyakorolom.

CSAKOSlogomediahungdigithung

Kép – Média Hungary konferencia, 2018. május 8-9. Digital Hungary.

Kiss T. Anna: Egy ideje figyelem, építed-e egymásra a céged brandjét és a saját személyes márkádat, hogy ez a kettő erősítse egymást. Pont akkor, amikor az kell, tovább lendítse vagy éppen kisegítse egyike a másikát. De te a személyeddel mintha nem eléggé lennél a frontvonalban. Egyszóval: hol van a te személyes márkád?

Csermely Ákos: Van egy teljesen saját mondásom a versenyhelyzetre. Úgy szól, hogy háborúba félelemmel nem lehet menni. Sőt, azt is gondolom, hogy soha nem szabad félni, mert az élethez bátorság kell, félelemben nem lehet élni. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy tartanék a megmérettetéstől a személyes márkát illetően. Nagy a tolongás e téren, mert felkapott lett az énmárkázás, akármit is jelentsen az. Az életben sok mindent képes az ember túldimenzionálni, s meglehet, ez történik most az énmárkával is. De hogy manapság szükség van a személyes márkára ahhoz, hogy boldoguljon az ember a világban, az biztos. Én viszont elsősorban a cégemen és a rendezvényeimen keresztül fejezem ki a magam értékét. Hogy eléggé hangsúlyosan-e, az más kérdés. Üzletemberként úgy gondolom, hogy nagyon fontos a hírnév, a reputáció, mert az fogja visszahozni a vendégeinket az újabb rendezvényeinkre. De én ezt is a cégem brandjének az erősítése révén építem. Éppen ezért nagyon figyelek arra, hogy még a beszállítóink is a legjobb érzéssel köszönjenek el tőlünk, s valóban elégedettek legyenek az együttműködéssel. Ez nagyon sok figyelmet igényel tőlem, de megtérül. Ez is része az ügyfélélménynek, amire törekszem a vállalkozásom tevékenységével. A legfontosabb számomra az, hogy a teljesítményt, amit a csapatommal nyújtunk, ismerjék el. Ebből épül és erősödik a reputáció, ami a legjobb pajzs tud lenni gond, esetleg baj esetén.

Kiss T. Anna: Valójában személyes márkaépítő is vagy a rendezvényeiddel, hiszen az előadóidat megismertetheted a nyilvánossággal, újra- és átpozicionálhatod őket, akár az egekbe emelheted a személyes márkájukat. S én most azon gondolkodom, hogy te  hogyan éled ezt meg legbelül? Gyakorló személyes márképítőként nekem magamnak is meg kell küzdenem néha az érzéssel, amikor “fölreptetem” az ügyfelemet-partneremet személyes márkájával, hogy “Bárcsak a helyében lehetnék!” Miközben én magam, a saját személyes márkámmal, már régen túl vagyok a nyilvánosság elé lépésen. Ráadásul a személyes márkaépítésben partnerem, a saját sikerével, az én  személyes brandemhez is hozzátesz.  Kicsit tudathasadásos állapot ez, nem? Te hogy vagy ezzel? Szoktál ilyesmin gondolkodni?

Csermely Ákos: Nekem valószínüleg azért könnyebb a helyzetem ezzel, mert én elsősorban cégben gondolkodom. Vagyis a tervezésem sarokpontja, beleértve az előadók kiválasztását is, hogy mire van szükségük a rendezvényeim résztvevőinek az adott témában? Tudásra, tapasztalatra, motivációra? Mi kell ahhoz, hogy a nálunk kapott ismeret, információ valóban hasznot hozzon nekik az üzleti vagy a szakmai tevékenységükben? Hogy ennek kielégítése során egyéni karriereket is elindíthatok, az egyfajta jószolgálat részemről. De valóban van olyan szándék is bennem, hogy, főként fiatal szakemberek személyes márkájának kialakításában, segédkezzem. Ha ugyanis ők kifutják magukat a saját szakterületükön, az az én cégem márkájához is hozzáad valamit, még pedig nagyon komoly tartalmat. Örülök, amikor látom, olvasom, hogy aki nálam lépett fel először előadóként, milyen sok meghívást kapott más programokra is, hogy írnak róla, interjút készítenek vele. Ez az én örömöm is, mert én indíthattam el a pályán. A csapatommal kifejezetten keressük a tehetséges, fiatal embereket, hogy megmutassuk a szakmai nyilvánosságnak, mit tudnak. Habár van kockázata is a dolognak, mert ha rossz előadót mutatok be a konferenciámon, az rombolhatja is a brandünket. Mindemellett az alapvető érdekem az, hogy egyedi legyen az előadóm. Az is tény, hogy nekik van manapság a legnagyobb piacuk. Ezért is keresem én is őket. Üzletember is vagyok.

CSAKOSintermethungaryeloadolany

Kép – Internet Hungary konferencia, 2017. szeptember 13. A felforgatók.

Kiss T. Anna: Én értem a fiatalok támogatását a szakmai “piacra” kerülésben. Nekem is működik a jószolgálati programom a Personal Branding Lab keretében. Vagyis azok is megpályázhatják a személyes márkaépítésre a lehetőséget velem, akik egyébként nem vállalkozhatnának anyagi okok miatt egy ilyen hosszadalmas (általában egy-másfél-két éven át tartó) és költséges folyamatra. És az is tény, hogy a fiatalabb korosztály sokkal kitartóbb és nyitottabb erre, mint a 40-50+ korosztályok. De azért őket sem szabadna kizárni a lehetőségből. Legalábbis én úgy gondolom. Szerinted mi a baj a középkorosztállyal?

Csermely Ákos: Nincs baj. Csak néha nehezebben értünk szót egymással, ha a mai kor “nyelvén” és érdekeinek megfelelően kell beszélnünk. Márpedig így kell, mert a média már nem az, ami volt 20 évvel ezelőtt és a digitális világ is egy halom olyan fogalmat, folyamatot jelent, amit a korábban születetteknek meg kellene tanulniuk. A szakembernek minden korban lépést kell tartania a szakterülete változásaival, alkalmazkodnia kell az újabb korok elvárásaihoz, s ez az 50+ korú szakembereknek nem sikerül mindig. E mellett manapság felértékelődött a kreativitás, ami azért főként a fiatalabb korosztályok sajátja. Én azt vallom: nincs elért érdem! A futókat is a futásuk alapján és nem a múltjuk miatt díjazzuk. A kor önmagában nem érdem. Akkor sem, ha több évtizednyi szakmai tapasztalattal bír, s akkor sem, ha pillanatnyilag valakiben az egyetlen tartalom a kreativitása, illetve a fiatal kora. De a tapasztalatukra, az élettapasztalatukra, esetleges stratégiai és taktikai érzékükre szükség van. Szívesen dolgozom minden korosztállyal, de az ma már nem megy, hogy régi “érdemekben gazdag” tévés kolléga azzal jön oda hozzám: “Te, Ákos, kellene egy kis szereplés, de nem előadás, azzal sok a munka, csak tegyél be valami fórumos beszélgetésbe, jó lesz az.” Tudom, hogy néha ilyen apróságokon is múlik, hogy fölkerül-e valaki a “térképre” a maga bizniszében. Sőt, ez lehet megélhetési kérdés is sokak számára. De mi a saját küldetésünket nézzük, és az adott témák legjobbjait, leghitelesebb képviselőit szeretnénk  rendezvényeink résztvevőinek biztosítani, kortól függetlenül.

Kiss T. Anna: Többször visszakanyarodunk az üzleti szemponthoz, ami rendben is van, hiszen te üzletember vagy. Több, mint két évtizedes kitartó munkával létrehoztál egy vállalati brandet, egy jól működő céget, amelynek komoly piaci részesedése van a rendezvény piacon. Nem akarták még megvásárolni a cégedet?

Csermely Ákos: Megvásárolni nem, befolyásolni  viszont nem is egyszer. Ez egy tipikus kiszorítósdi játszma a piacon, ami minden iparágban, bármikor megtörténhet. Ez a kapitalizmus játékszabályai közé tartozik. Kénytelen-kelletlen meg kell szokni.

Kiss T. Anna: Mennyire értékeled a cégedet?

Csermely Ákos: Nem tudom, az ember a szenvedélyét nemigen adja el, de egyszer egy szakértő azt mondta nekem, hogy 200 millió forint körülire taksálja. Engem a tartalom érdekel, hogy mit tudok még nyújtani a piacomnak a rendezvényeimmel. A figyelmemet erre fordítom, nem a számokra.

Kiss T. Anna: Mi ambicionál téged, mit szeretnél még elérni az életben?

Csermely Ákos: Először is az, hogy a napi munkámban még sokáig megmutathassam: az erő és a kreativitás még mindig ott van bennem, és hogy mindent fel lehet emelni az alkotás szintjére. A kőműves, az asztalos, a sebész, a pedagógus munkáját éppúgy, mint a konferenciaszervezést. Az alkotás feltételei között pedig ott van – többek között – a hiúság, az alázat és a szenvedély. Ezt többször mondták nekem a környezetemben lévők, főként válságosabb időkben, s én igyekszem nem elfelejteni. Ahogy azt a jó tanácsot sem, hogy mindig legyen stratégiám, legyenek baj esetére előre felállított protokollok, mint a sakkjátékosoknak. Felfogásom szerint az üzleti világ egy 360 mezős sakk játszma, sok játékossal, s elengedhetetlen, hogy minden lehetséges lépésre legyen válasza az embernek. Persze improvizálni is kell néha, ezért az is fontos, hogy az ehhez szükséges tudás és eszközök a birtokomban legyenek. De az emberek általában statikusan gondolkodnak, ezért aztán meglepődnek egy-egy olyan helyzeten, ami azonnali reakciót igényel. És akkor leblokkolnak. Persze senki sem úgy születik, hogy rögtön stratégiákban gondolkodjon, ezért nagyon fontos az önképzés, és a nyitottság. Én például nagyon sokat tanulok az előadóimtól, amikor együtt felkészülünk az előadására. Ez egy inspiráló folyamat, élvezem. Emberekkel foglalkozni semmiképpen sem unalmas, sőt! Ha van valami, amitől tartok – ha úgy tetszik, rettegek – az az unalom és a semmittevés. Nem tudom elképzelni az életemet anélkül, hogy céljaim legyenek, hogy tele legyen a határdőnaplóm. Miközben persze szeretek élni, sőt jól élni is, s figyelek is rá, hogy az időbeosztásomban annak is legyen helye. És a családnak, és minden olyan értéknek, ami kiteljesíti az ember életét. Tényleg hálás vagyok a páromnak és a lányomnak, hogy folyamatosan támogatnak mindenben. Anna, te most egy tényleg boldog emberrel készítettél interjút.

Kiss T. Anna: Köszönöm szépen a beszélgetést.

(Kedves Olvasó! A blogomon az új adatvédemi szabályok hatálybalépése óta nem lehetséges a kommentelés, mert egyszerűen nincs erőforrásom rá, hogy az előírásoknak megfeleljek. Minden blogbejegyzésemet megosztom azonban, nyilvános közléssel, az Anna T. Kiss néven elérhető Facebook-oldalamon, valamint Google Plussz profilom. Ezeken a helyeken minden kommentet szívesen fogadok. Köszönöm szépen a megértést.)

CSAKOSportrefotoszerk

Kép – Csermely Ákos, a szenvedélyes.

Az ismeretlen ismerős személyes márka: Csermely Ákos

Címkék

, , , ,

A NAP GONDOLATA: Csermely Ákos, az ismeretlen. Egészen pontosan az ismert és az ismeretlen egy személyben. Amikor az ember olvassa a nagy történeteket világsztárok indulásáról, ritkán gondol arra, hogy mögöttük mindig ott áll egy ember, a menedzser, az impresszárió, az ügynök, aki egyengeti az útját. Egy-egy szakma tekintélyes alakjai mögött többnyire senki sincs, “csak” a tehetség és a tudás, a tapasztalat. Így együtt vagy attól függően, hogy az üzleti világ melyik részéről, milyen szakterületéről érkezik a világot jelentő deszkákra.

Ezt a hasonlatot mindeddig a művészek, a színészek szereplésére tartottuk fenn, az új idők azonban azt hozták, hogy az üzlet mesterei is sztárokká válhatnak ezeken a képzeletbeli deszkákon. “Királlyá” akár. Nem kell több, mint elegendő számú szereplés nívós üzleti rendezvényeken előadóként, s egy karrier, egy előadói üzleti siker elindul.

Jelentheti ez akár a személyes márkává válást is. De annak mindenképpen jelentős állomása.

Ez a “több”, vagyis ezeknek a szerepléseknek a lehetősége az, ami általában hiányzik az előadói karrier elindulásához.

Rendezvények, konferenciák, szakmai szimpóziumok, meet up-ok mindig is voltak az üzleti világban is. Közülük nem egy éppen ott honosodott meg. A digitalizáció előretörése óta azonban mindezek jelentősen felértékelődtek nemcsak a cégek, vállalatok, hanem ezeknek a rendezvényeknek az előadói számára is. Nem véletlen a TED előadások sikere az egész világon. Hogy csak egy példát említsek a legsikeresebb fórumok közül. Amit nyújtanak, éppen ez: a hírérték és a hírverés gyorsasága, aminek ez esetben maga a személyiség, az ember a tárgya. Természetesen a tartalom, a mondanivaló mellett. De a kettő együtt lehet csak igazán hatékony.

Az emberek hallani, olvasni akarnak, látni szeretnék azt, aki több, mint ők. Aki valamivel kiemelkedett közülük. Még ha egyelőre ismeretlen is. Vagy éppen azért. Az “én is lehetnék a helyében” – élmény miatt. A meg nem élt vágyak miatt.

A személyiségek számára ezek a fórumok a tudás és képesség révén való kiemelkedés lehetőségét jelentik.

Amikor eszembe jutott, hogy éppen őt, Csermely Ákost kérdezzem személyes márkáról, karrierről, sikerről és értékekről, éppen ez motivált: megmutatni, hogy értékes munkával hogyan lehet, üzleti alapon is jót tenni más emberekkel, anélkül, hogy önmagát az ember ráerőltetné a közönségére. Pedig neki is van mire büszkének lennie szakmai pályafutásában.

Pénteken este, 20 órakor, itt, interjú Csermely Ákossal márkáról, tartalomfejlesztésről és értékekről.

CSAKOSregifotoingben

Kép – Csermely Ákos.

Személyes márka, értékrend, bátorság

Címkék

, , , , ,

A NAP GONDOLATA: a bátorság. Mármint az emberi bátorság. Az élővilágból számtalan példát ismerünk, hogy az állatok pillanatnyi mérlegelés nélkül teszik, amit tenniük kell, ahogy az ösztöneik azt diktálják. Az ember azért ebben is más. Bírja a mérlegelés, az előrelátás és a következmények belátásának képességét. Általában. Vagy inkább úgy pontosítanám: genetikailag. Mert mindezen képességünket egyáltalán nem használjuk mindig, amikor pedig nagyonis üdvös lenne. És általában utólag jövünk rá, hogy valami nagyon fontosat elmulasztottunk, mielőtt kimondtunk, megtettünk valamit. Csak akkor már késő.

A bátorság ahhoz kell, hogy ha már elkövettünk egy hibát, legalább önmagunknak bevalljuk és próbáljuk kijavítani azt.

Ez a személyes márkánknak is elengedhetetlen feltétele. Az ember értékrendjének a része.

Csakhogy bár vannak köztünk hétköznapi hősök, akik makulátlanok és tévedhetetlenek, de az emberiség általában nem ilyen kiválasztottak együttese, hanem nagyon is esendő emberek alkotják. És gyávák. Abban az értelemben mindenképpen, hogy szívesebben legyintünk apróbb-nagyobb hibáinkra, tévedéseinkre, minthogy kiplakátolnánk azokat. Miért is tennénk? Attól változik valami? Ugyan, dehogy! Akkor meg minek úgy felfújni, nemigaz?

A helyzet az, hogy vannak dolgok, amelyeket igenis “fel kell fújni” ahhoz, hogy tanuljunk belőlük. Hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazokat a hibákat. Ha például megbízunk valakiben, s csalódunk. És megint megbízunk egy emberben hasonló helyzetben, s megint csalódunk. És így tovább. Ugyanabban a helyzetben százszor és más-más helyzetben ugyanabban az emberben még annálk is többször. Van, amikor azt mondjuk erre, hogy emberek vagyunk, hibázunk. De csak egy határig vagyunk képesek ilyen türelmesek lenni embertársainkhoz. Önmagunkkal szemben persze sokkal tovább.

De mindennek van határa, tapasztalatból tudjuk ezt.

Fel kell tehát állítani egy erősorrendet arra, hogy melyek a bocsánatos hibáink, s hol az a határ, amely már nem léphető át, amire egyszerűen nincs bocsánat. Én azt mondom, nincs olyan “bűn”, amelyre ne lenne bocsánat, ha a kommunikáció hagyott nyitott utakat erre. De persze ehhez valami olyan kellene, amelyből az emberek hiányt szenvednek.

Ez pedig a bátorság.

Mégis érdemes megfontolni Garai Gábor sorait a Bizalom című verséből:

“De csöndes szóval, eltűnődve mondom:

bizalmam sarkig kitárult kapu,

Nem verhet rá lakatot a gyanú,

ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére

nem állítok őrséget tíz igaznak.” 

Mert végül is emberek vagyunk!

ANIMALSozikeferfikezvizbol

Kép: A személyiség értékes része a bátorság.

Újrakezdő.

Címkék

, , , ,

A NAP GONDOLATA: a tavasz üzenete. Akár akarjuk, akár nem, tavasz van, ragyogó, fényes, illatokkal teli, örömöt hozó. Újrakezdő. Bármennyi gondunk is van, jól esik kicsit elbódulni az illatoktól, amelyek a nyíló virágokból áradnak. Nem lehet nem észrevenni az éledő természetet, a fákat és leveleket, amelyek elárasztják a környezetünket. A természet élni, kiteljesedni akar, s ezt senki és semmi nem akadályozhatja meg.

De miért is akarná bárki megakadályozni?

Azért, amiért az emberek képesek erőt, időt, pénzt nem kímélve ártani egymásnak. Marakodni a koncért, bármi legyen is az. Még ha csak egy jobb lehetőség is, de ölre mennek érte. Pedig olyan világban élünk, amikor igenis bárkiből, bármi lehet, csak rajta múlik. A világ persze nem igazságos, mert igazságos világ nincs is. Vannak, akiknek többet kell tenniük azért a lehetőségért, ami másoknak az ölükbe hullik. Ezer évek óta létezik egy világ, amelyikben minden a születési előjogokon múlik. S az emberiség képes együttélni vele. A modern világban új előjogok alakultak ki. S ezzel is lehet együttélni. A személyes márka sem más. Olyan, mint a virágzó faág. Nyílik, mert “jő a kikelet”, s mást nem tehet. Az ember is él a lehetőségeivel, a képességeivel és tesz a “virágzásért”. Ki-ki magának köszönheti. személyes márkáját, mert a saját erőfeszítései nélkül nem alakulhat ki.

A személyes márka örök megfelelés.

A világ legerősebbnek tartott országa, az Egyesült Államok sem működik más alapokon. Bármi lehetsz, ami csak akarsz, de ha akarsz, tenned is kell érte! – ez a gondolat minden amerikai számára természetes. Kinek-kinek magának kell tennie azért, hogy kihozza magából a legtöbbet. Az ugyanis, hogy az egyenlőtlenségekről siránkozik valaki, nem old meg semmilyen problémát. Az azonban, hogy nappal dolgozik, este egyetemi padban ül, éjjel pedig tanul, igen. Gondoskodik saját magáról, és sikere saját erejének és kitartásának lesz köszönhető. Ez az igazi érték.

“A tett halála az okoskodás.”

Így mondja Lucifer Madách Imre: Az ember tragédiája című művében.

S milyen igaza van!

Amíg magyarázza az ember, miért igazságtalan tennie valamit, amit másnak nem kell, meg is tehetné. Nem olyan bonyolult ez.

A természet sem kérdezi, hogy szabad-e virágba borulnia. Csak újrakezd.

VIRAGcseresznyefaagvirag

Kép – A személyes márka sem más, mint a virágzó faág.

Hogyan építs sikeresen személyes márkát? Tréning Kiss T. Annával.

Címkék

, , , , , , , ,

Többet ér egyetlen, tökéletesen csiszolt gyémánt, mint 100 hibás kő. Ám ahhoz, hogy személyes márkává váljon valaki, hosszú és fárasztó folyamat vezet.  Ha tehát ki akar valaki emelkedni a szürke tömegből, ha egyedivé, összetéveszthetetlenné akar válni, akkor azért tennie kell. A személyes márkává válás nem magányos történet, hanem egy szakértő kísérő és a támogatók közössége is szükséges hozzá. Hogy az ember meglássa magát a többiek szemében, s úgy változzon, változtasson amiben kell.

ÉNMÁRKA. Hogyan építs sikeresen személyes márkát?

A Personal Branding Lab rendezésében személyes márkaépítés tréningre kerül sor.

A tréninget vezeti:

Kiss T. Anna, MBA

személyes márkaépítés specialista

Az időpont:

2018. május 12-én, szombaton, 9:00 és 15:30 óra között.

(Helyszín: Oktatóterem, Budapest, Károly krt. 3/A. Félemelet 1.)

A Personal Branding Lab képzési programjai nem nyilvánosak, csak esetenként nyitják meg erre a lehetőséget szélesebb körben. A programjaikon saját forrásból támogatják a résztvevőket, így az alkalomszerűen nyilvánosan meghírdetett rendezvényeik iránt érdeklődőket is. Ez a rendezvény ezek sorába tartozik.

Regisztráció és szervezési tudnivalók:

personalbrandinglab@gmail.com

vagy

annatkiss@gmail.com

A rendezvény leírása:

A rendezvény ott kezdődik, ahol általában a többi hasonló témájú program véget szokott érni. HOGYAN építsük fel a személyes márkánkat? Lépésenként, esettanulmányokon át, személyes márka vendégek közreműködésével. Hat kemény óra. Hat jutalom óra  a résztvevőknek, önmaguk érdekében.

Kinek ajánlott?

Neked szól, ha vállalkozó vagy, ha jobb munkahelyet és beosztást szeretnél, ha még többet akarsz elérni az életben, mint eddig.

A tréning vezetője Kiss T. Anna, az ÉNMÁRKA – Hogyan ne legyél százas?! című könyv szerzője.

AAAAAAAenmarkalibribenfejjel

Kép – Könyv a személyes márka erejéről.

A tréningen közreműködnek olyan személyes márkák, akik már végig csinálták a személyes márkaépítés folyamatát vagy most is benne vannak, megtapasztalták, ezért pontosan tudják, hogy miről beszélünk. El is tudják mondani, be is tudják mutatni: HOGYAN csináljuk a személyes márkaépítést.

Ez itt nem csak elmélet, ez a gyakorlat!

A tréningen való részvétel részben térítéses. A Personal Branding Lab támogatási programja révén a résztvevőknek csak 20.000 Forintba kerül. Ha előre jelzed a regisztrációnál az igényt, lehetséges a helyszínen készpénzfizetéssel is rendezni, számla ellenében.

Regisztráció és szervezési kérdések innen érhetőek el:

personalbrandinglab@gmail.com

vagy

annatkiss@gmail.com

Bővebb információk a tréninghez folyamatosan itt.

Rajtad múlik a döntés, hogy adsz-e esélyt önmagadnak.

cropped-ktaprofilkepmammut.jpg

Kép – Kiss T. Anna, az ÉNMÁRKA – Hogyan ne legyél százas?! című könyv szerzője.