A harmadik dobás: Hiányozz! – Avagy hogyan csináld, hogy inkább rólad beszéljenek, mint veled?

Címkék

, , , , , ,

A legjobb, ha nem teszel semmit. Beleértve ebbe a túlságosan szószátyár beszédet is. Egyszerűen létezz, halljanak rólad, de nem tőled. Legyél jelen a nyilvánosságodban, de inkább a háttérben, mint a reflektorfényben. Így egyben önfegyelemre is szoktathatod magad.

Amit javasoltam ugyanis, az körülbelül olyan, mintha a rinocéroszt arra akarnánk rávenni, hogy ne vadásszon és ne tépje szét az áldozatát. És éppen ez az, amit tenned kell. Nem “széttépni” senkit. Mert annak nagyon negatív üzenete van. Nem szabad ugyanis elfelejtened, hogy elismert, követésre méltó, emblematikus ember nem lehetsz sem kényszerrel, sem fenyegetőzéssel, sem agresszióval. Egyetlen úton emelkedhetsz ki a többi ember közül: önmagad által. Ha olyannak lát a külvilág, amilyen valójában vagy, mégis azonosul veled, s követni, maga fölé emelni akar. Idealizál téged.

Csakhogy ennek az elvárásnak, vágynak meg kell felelned. S mivel a valótlan kép, viselkedés, előbb-utóbb úgyis lelepleződik, csak akkor nyerhetsz, ha önmagadat adod.

De mi van akkor, ha az, amilyen vagy, a valódi önmagad, nem éppen követésre méltó?

Ha nem is vagy tökéletes (mint ahogy semki sem az), de mégiscsak hatsz az emberekre, vagyis működik a karizmád, akkor csak kis átalakulásra van szükség. De annyira igen, hogy belásd: mi az benned, ami gátol önmagad kiteljesítésében. Hogy megpróbáld elbontani azt. Majd felépíteni a helyére valami újat, jobbat, ami által te magad is jobbá válsz.

A probléma az, ha mindezt egyedül akarod majd véghezvinni. Mert azt sajnos nem lehet. Eredményesen nem lehet.

“Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.”

Ezt írja József Attila híres versében.

És milyen igaza van!

Éppen ezért itt a self-branding, vagyis az énmárka építés határa. Ez az a pont, ameddig képes vagy saját erődből, önállóan, külső szakmai segítség nélkül haladni a személyes márkává válás útján. Eljuthatsz a 15 perc hírnévig, de nem sokkal tovább. Legalábbis belátható időn belül nem. És most már években kell mérned az időt. Akad persze kivétel is. Láthatunk pár, egykori valóságshow szereplőt, akiben szunnyadt elegendő tehetség, ügyesség és nagyfokú alkalmazkodókészség, a kitartáson kívül, így egy-másfél évtizeden át tartó munkával valódi, elkoptathatatlan személyes márkává vált. Ők a kivételek, akiknek a sikere erősíti a szabályt. Ez tehát nem lehet a minta.

Nagyot fog csalódni az, aki a valóságshow szereplőket tekinti az énmárkává válás tipikus példájának. Mert nem azok.

Ha tehát a címben feltett kérdésre válaszolni szeretnénk, azt kell mondanunk: kívül-belül olyanná kell válnod, hogy állandó érzelmi reakciót válts ki a többi emberből akkor is, amikor nem vagy jelen. Amikor nincs rólad éppen friss kép, hangfelvétel, videó, mégis mindenki tudja, tudni véli, hogy mikor, hol, kivel és mit csináltál. S mivel az emberek nem voltak veled a nap 24 órájában, nem bújhattak a fejedbe, nem tudhatnak rólad tényeket. Hogy mit gondolsz, mit teszel. A fantáziájukra kénytelenek hagyatkozni. Elképzelik, hogy ez vagy az a történet hogyan történhetett veled, általad, körülötted.

A lényeg az, hogy gondolataikba fészkelted magad és veled foglalkoznak. Téged képzelnek el helyzetekbe, átélik azt, amit szerintük azokban a helyzetekben át kell élni. Miközben feldolgozzák saját életük megoldatlan problémáit. Ez pedig jó érzés. Mert felszabadul tőle az ember. Olyan érzés, mintha egy méretes nagy batyut letett volna a válláról és immár megkönybbülve mehet tovább. Erre az érzésre szívesen emlékezik mindenki, sőt hálás érte, hogy megélheti.

Neked lesz hálás, mert a te személyed által élhette át.

És ezután még jobban figyel rád.

Ne értsük félre egymást: nem a beteges képzelgésekről beszélek, hanem az ember lelki igényéről, hogy kiteljesítse önmagát. Ha másként nem megy, akkor képzeletében. Hogy elmondhassa magáról: ez akár ő is lehetne. Akár ő is ott állhatna a reflektorfényben, vezethetné a legújabb vállalati részleget vagy akárcsak a város legnehezebb buszjáratát.  Az ővé is lehetne a te  kis kávézód vagy éppen ő is írhatta volna a te könyvedet. Mert minden relatív. Nem kell feltétlenül óriási dolgokra gondolni, amikor arról beszélünk, hogy az ember kiteljesítse önmagát. Mindenkinek más jelenti a kiteljesedés elégedettségét.

De bármilyen szűkebb vagy szélesebb körben szeretne valaki márkává válni, az elv ugyanaz marad. Az módszerek és az eszközök, valamint az alkalmazásuk hogyan-ja változhat, de a lényeg ettől nem fog.

Hass az emberek érzelmeire!

Érd el, hogy azonosuljanak veled!

Segíts nekik, hogy kövessenek téged!

Ennek a segítségnek egy lehetséges módja az, hogy teremtsd meg a saját hiányodat.

Amit nem tudnak rólad, azt képzeljék el.

Teremtsenek meg téged a képzeletükben.

Ennél a pontnál azonban keress egy szakembert, akiben bízol, s akinek elhiszed, hogy elvisz téged az út végéig, ahol a személyes márkával járó siker, elismerés és elégedettség vár.

Igazi, tartós, értékkel bíró, piacképes személyes márkává válni másként elég kétesélyes vállalkozás.

De akárhogy is jutsz el eddig a pontig az utadon, tudd: csak egy pillanatra pihenhetsz meg. Mert a neheze még csak most következik. Hatost dobni nem is olyan egyszerű. Hogy elsőre sikerült? Azt tudd be az égiek ajándékának. Én szaknyelven adottságnak nevezném, ami alkalmassá tesz arra, hogy személyes márkává válj majd valamikor. De ezen a ponton, ahol most tartunk, nem elég csak ösztönösnek lenni. Ide tudatos tervezés és kivitelezés kell. Szakszerűség. És számolj azzal is, hogy amiről ez az írás szól, az a százból legfeljebb egy-két módszer.

A százból egy!

Na jó, esetleg három.

De a 6-ost még csak távolról sem látod.

EGYEBdobokocka3as

Kép – Legfeljebb a képzeletben 6-os a személyes márkád.

Reklámok

A második dobás: Nem attól vagy látható, hogy látnak! – Avagy mindig, mindenhol ott kell-e lenned a közösségi médiában?

Címkék

, , , , , , , ,

Nem. És ezzel be is fejeződhetne ez a bejegyzés itt. De akkor honnan tudhatod meg, hogy a személyes márka szempontjából miért kifejezetten fontos, hogy ne legyél ott a közösségi médiában mindig és mindenhol?

Kezdjük azzal, hogy egyáltalán mikor és miért jelensz meg valamelyik platformon.

Ha nem látnak, nem  is tudnak rólad, akkor pedig hogyan legyél kihagyhatatlan tényező az emberek mindennapjaiban? Jogos a kérdés. Először meg kell mutatnod magad nekik. Nos, ez igaz. Már csak azért is kell, hogy tudjanak rólad, a létezésedről, az értékeidről, hogy aztán hiányt érezzenek, ha már nem látnak, nem tudnak rólad, nem vagy ott. Ez tiszta sor. De én is kérdeznék valamit.

Ha mindenki, mindig lát, tud rólad, csakúgy, mint a versenytársaidról, vagyis a többi ismertségre vágyó emberről, aki mi különböztet meg téged tőlük? Miért éppen téged válasszanak, rád legyenek kíváncsiak, te hiányozz nekik, ha egyikőtök olyan, mint a másik. Csereszabatos.

A személyes márka az egyéniségről szó. Az egyediségről. Az utánozhatatlanról. Valakiről, akinek nincs párja. Hasonmása sem. Klónja sem. Akiből csak egy van. Éppen ez az értéke: hogy egyedülálló, különleges. Miért futnál hát versenyt a többiekkel, hogy végül ugyanolyan legyél, mint ők? És a nagy verseny közben felemészted az erődet, az energiádat, elamortizálod a különállásodat, a unikális voltodat. Arról nem is beszélve, hogy minden szempontból jól kifáradsz, s majd éppen amikor nagyon kellene az erőösszpontosítás, neked nem marad mit összeszedned, mert elvesztegetted semmiségekre, öncélú magamutogatásra.

Pedig lehet, hogy nincs is többről szó, mint hogy a csorda-szellem okán mész a többiek után, sorra nyitod meg magad is a profiljaidat az összes lehetséges appon, csak azért, mert a többiek is ezt teszik. Szétforgácsolod magadat. Nemcsak az energiádat és az idődet, amíg kezeled, újabb és újabb tartalmakkal töltöd meg ezeket az oldalakat önmagadról. A nagyobb baj az, hogy a személyiségedet is darabokra vered szét, s mindenhova egy kis darabot adsz belőle, amiben – azt hiszed – benne van egész valód.

De nem!

A személyiség nem tenger, hogy az ember minden eleme hordozza magán a teljes egész tulajdonságait, mint a tengercsepp a nagy víz sós jellegét, netán hidegségét vagy éppen, mint a thermál víz esetén: kékes gőzölgését. A thermálvíz thermálvíz marad akkor is, ha csak egy csepphez jutunk  belőle, s akkor is, ha egy egész spa mennyiség áll a szolgálatunkra. De a te lényegedet, azt, ami igazán megkülönböztet a többi embertől, nem szórhatod szét apró alkotórészekre, mert ezek az alkotórészek együtt adják ki az egészet. És ez az egész az, amiben ha összesimulnak az egyes részek, egyetlen új minőséget hoznak létre.

Ez az egyetlen új minőség leszel te.

Te az vagy, aki összeségében, fényekkel és árnyoldalakkal, részekkel és egészében vagy az, aki. Személyes márka. Az érték.

Hogyan tudnád ezt szétosztani számtalan kis és nagy közösségi oldalra?

Sehol sem látnának téged teljes valódban.

Márpedig éppen ez az, ami megkülönböztethet téged a versenytársaidtól. A többi figyelemre vágyó, személyes márka aspiránstól.

Ha viszont nem vagy ott minden oldalon az arcoddal, a neveddel, a gondolataiddal, a bolondozásaiddal a közösségi platformokon, akkor nem is látnak, nem is tudnak rólad, igaz?

Visszakérdezek: tudod-e, hány ember használja ugyanazokat a közösségi média platformokat? Az egyiket csak ez, a másikat csak az? Nem. Ugyanazok az emberek, különbözó variációkban. Elég tehát optimalizálni. Kiválasztani azt a három oldalt, amely  együtt a legszélesebb publicitást hozza, éppen abból a körből, amely a céljaid érdekében a legfontosabb. S ott, azokon a helyeken jelen lenni. Okosan, gondosan. De nem mindig,  nem szakadatlanul, hanem időnként, mint a sinus görbe, lent és fent. Hogy hiányozhass!

A kevesebb több!

Nem attól vagy látható, hogy látnak!

Hagyj nyomot magadról, hogy visszavárjanak.

Akkor mindegy, hogy éppen hányast dobsz vagy hogy éppen beletalálsz-e a célkeresztbe. Így is, úgy is személyes márka leszel.

EGYEBdobokockaff

Kép – Célkeresztben az énmárka.

Emberül, némán is beszélni

Címkék

, , ,

A NAP GONDOLATA mi más is lehetne hétfőn, mint a hétindítás. Mozgalmas időszakban zajlik az életünk. Az év utolsó aktív és érdemi munkával tölthető hónapja elött állunk, mert decemberben már alvó üzemmódba kapcsol minden és mindenki. A karácsony, az ünnep büvéletében nincs helye másnak, csak a kereskedők diktálta lehetőségeknek.

Ami azt illeti, ebben az évben ez nekem is fontos, mivel idén két könyvem is ott lesz a karácsonyi könyvforgatagban. S főleg a legújabb, a Google történetét elmesélő könyv kapcsán remélem: sokak karácsonyfája alá kerül majd egy-egy példánya. És ha már a hétindításról beszélünk, a legtöbb teendőm is ezzel kapcsolatos.

A várakozás napjai a legnehezebbek, egyben a legörömtelibbek. De azért egy könyv megszületését is kellően elő kell készíteni, hogy azok, akiknek szól, tudjanak róla. Az olvasókról van szó. Hozzájuk is szólok a közösségi térben az írásaimmal, a képeimmel, az idézeteimmel és a verseimmel. Hogy nekik a legtöbbet tudjam nyújtani, jól át kellett rendeznem a megjelenéseimet. Köztük ennek a blognak a nevét, a szerkezetét, a tartalmát is.

A blog neve már megváltozott, de én a régi maradtam! Akárhogyan is írom éppen a nevemet: magyarosan vagy idegenül. E héttől a tartalom kissé változni fog itt is, mint a többi közösségi platformon, ahol jelen vagyok. Már eddig is rovatokba soroltam az egyes írásokat, ahogy a kezdő oldal tetején az látszik, azonban ezután a témák is szerteágazóbbak lesznek. És egyre gyakrabban meg fognak jelenni angol nyelvű írások is itt. Különösen a Google témában és a Faces of the World rovatban. Olyan személyes vagy távoli ismerőseimről, barátaimról fogok ott írni, akik élete tanulságos. Felemelő vagy elgondolkodtató, de hasznos.

Olyan mindegy, melyik földrészen élünk, milyen nyelven beszélünk! Élő, lélegző lények vagyunk valamennyien, akiknek ehhez méltó problémáik és örömeik vannak a Földön. Több a közös bennünk, a Föld lakóiban, mint ami eltérő. Az biztos: egy nyelvet biztosan beszélünk egymással valamenyien. Emberül. Akárhány lábon járjuk is az utunkat.

ANIMALSozikekezben

Kép – Beszélni némán is lehet.

Az első dobás: A kevesebb több! – Avagy hány ember legyél a közösségi médiában?

Címkék

, , , , ,

Ha egy szóval kellene jellemeznem azt, ami ebben az időszakban történik velem, akkor azt mondanám: megkönnyebbítő. Vagyis megkönnyebbülést hozó napok, hetek, hónapok múlnak el, pedig remélni sem mertem volna. Ez persze azért is van, mert gyakran elfeledkezünk arról, hogy saját életünknek ne csak szereplői, hanem külső szemlélői is legyünk. Egészen más a dolgok perspektívája ugyanis, ha kellő távolságról szemlélődünk még a saját életünkben is.

Én sem voltam biztos benne, hogy mi az oka, csak éreztem, hogy nem jó ez az egész így, ahogy van az életemben. Minden másodpercemet a munka töltötte ki, s még ezzel együtt sem mondhattam el magamról, hogy akárcsak általában jól sikerültek a dolgok. Mert nem. Volt már az életemben jó néhány emlékezetes év, mármint ha a nehezebbeket vesszük számba, de olyan rossz, mint a 2018-as, talán egy, annak is majdnem egy évtizede már. Szóval ebben az évben zsínórban történtek a kellemetlennél kellemetlenebb események szinte minden életterületemen. Mint akit megátkoztak. Én meg csak próbáltam talpon maradni a vártán. Kezdem megérteni, mit érezhetett Don Quijote, amikor a szélmalommal felvette a harcot. Mármint képletesen szólva.

Pedig én nem is harcoltam, csak hitem szerint tettem a dolgom. Mégis nagyon elégedetlen voltam a világgal, a körülményekkel, mindennel és mindenkivel, miközben csupán le kellett volna ülnöm egy kicsit elgondolkodni, hogy én magam vajon mennyire járultam hozzá azokhoz a megnyomorító körülményekhez? És hogy talán a túl nagy terhek is szerepet játszottak abban, hogy úgy  szökött az időm.

Félretéve a képes beszédet: rendesen elvitte az energiámat és az időmet a közösségi média az idén. Ráadásul viszonylag kis mértékű hozammal. Lefordítva hétköznapibb nyelvre: valami beszippantott, jól megrágott, majd simán kivetett magából. Nagyjából így éreztem magam ebben az évben még a digitális térben is.

Valahol mégis el kell kezdeni a változtatásokat. Lebontani korlátokat, levetni berögzült, ám terméketlen, ártóan rossz szokásokat. Kilépni abból a bizonyos konfortzónából. De mindenekelőtt meghatározni: ki is vagyok én ma és mit akarok elérni az életben.

Életstratégia.

Tervezés.

Újratervezés.

Feltéve, ha ezek nemcsak hívószavak, hanem nagyon is biztos tettek kulcsszavai.

Ilyenkor jó lenne megálmodni, hogy pontosan mi is a teendő, hogy mi csak végrehajtsuk,  s automatikusan jöjjön érte a jutalom. De ilyen még a mesében sincs! Még ott is legalább három  próbát ki kell állni ahhoz, hogy a hős végül a hétfejű sárkány elé járulhasson és egy nyisszantással levághassa mind a hét fejét. Ha jó a mese, nem nőnek ki azonnal az új fejek. Ha azonban nem, akkor újra és újra találkozik a “harcos” azokkal az akadályokkal, vagyis élethelyzetekkel, amelyeket nem vagy nem eléggé jól oldott meg korábban.

Így van ez.

Aztán egy reggel fölébred az ember, s egyszerűen tudja, hogy mit kell tennie. Legalább az első lépés megvan a hosszú meneteléshez, nemigaz? Nálam átütő ereje volt, amikor rádöbbentem, hogy hiszen még én magam sem tudnám megfogalmazni, hogy valójában ki vagyok,  mi vagyok én most, hol tartok, s hol is vannak például a szakmai munkám hangsúlyai. Pofonegyszerűen jött ez a felismerés. Minden reggel lelkiismeretfurdalással kezdtem a napot, mert nem volt időm folyamatosan frissíteni az összes oldalt, amit vittem a közösségi térben. Minden szakmai szerepemre, minden minőségemre, minden megjelent könyvemre volt ugyanis egy-egy oldalam a legnagyobb közösségi térben. És mindegyik ilyen oldalon meg akartam felelni az adott szerepemnek.

Nem csoda, hogy végül magam sem tudtam: ki is vagyok én valójában?

Ma megszüntettem a párhuzamosságokat a szakmai életemben. Ez azt jelenti, hogy töröltem oldalakat, csoportokat a közösségi térben, s helyettük létrehoztam egyetlen, új oldalt. Nomen est omen. A saját nevemet adtam neki. Bármi is lesz a tartalom, amivel megtöltöm majd ezután azt az oldalt, az már mindörökké a személyemhez tapad. Nem bújkálhatok egyik szerepkörömtől a másikig, hogy végül se hús, se hal ne legyen belőlem. Amit itt megosztok, visszavonhatatlanul a személyes tartalmam része lesz. Ezután ezen az egyetlen felületen kell majd megmutatnom magamról mindazt, amit szívesen megosztanék a külvilággal. Csak egy közösségi oldalra kell figyelnem, de az egyben önmagam leképeződése is lesz. Magamat fémjelzem vele.

Jó terv. Attól tartok, azért még lesznek buktatói a gyakorlati megvalósításának. Ahogy én ismerem saját magamat.

Az az egy szó tehát: megkönnyebbítő, elmondhatatlanul jó érzést takar. Ennek oka, hogy már csak egy dologra kell figyelnem ezen a platformon a közösségi térben. Másrészt kicsit olyan is ez, mint a csonkolás. Nagyjából átéli az ember azt, amikor egyik kezét vagy lábát elveszíti. Hogy milyen nagyon tud sajogni és milyen hiányérzetet kelt, ami már nincs is!

Ez itt a magunk mögött hagyott hét összegzése.

Jöhet az új hét.

Ja, igen! Megváltoztattam ennek a blognak a nevét. A nevem magyaros írását megfordítottam és idomítottam a többi megjelenésemhez a teljes közösségi térben. Mostantól a blog is az Anna T. Kiss nevet viseli.

Újra.

Merthogy ennek a blognak az eredeti neve is ez: Anna T. Kiss. Így szól a regisztrációja. Csak az évek alatt tettem vele egy “kis” kitérőt. De ha igaz, hogy a név kötelez, akkor most legalább már azt tudom, hogy ki vagyok.

Kiindulási pontnak nem is rossz.

EGYEBdobpkocka6zold

Kép – Minden nyerő széria az első dobással kezdődik.

Libri – Kiss T. Anna: 10 a századikon. A Google. Könyvbemutató a Libri Könyvesboltban. Corvin Plaza.

Címkék

, , , , , , , , ,

Szeretnélek meghívni legújabb, a Google vállalat történetéről szóló könyvem bemutatójára 2018. november 16-án, 11 órára a Duna Plaza Libri Könyvesboltba.

A könyvbemutató alkalmából  beszélgetésre kerül sor vendégeinkkel arról, hogy milyen tapasztalatokat érdemes a mai válallkozóknak, menedzsereknek, vállalatvezetőknek is hasznosítani a Google vállalat történetéből.

A könyvbemutató vendége lesz:

Bögel György,

a CEU professzora

Baranyai Gábor,

kockázatitőke befektető, a HVCA tagja, a CEU iLab mentora

Rigó Fanni,

az Európai Bizottság Enterprise Europe Network Program divizióvezetője

Molnár Tamás,

a Kiemelt Google Partner MTT Digital PPC  üzletágvezetője, Google tréner

A beszélgetést moderálja: Kocsi Ilona, közgazdász, gazdasági szakújságíró, korábban a Világgazdaság, jelenleg a BOOM Magazin főszerkesztője.

Megtisztelnél, ha eljönnél a könyvbemutatóra s egy jót beszélgethetnénk.

Ezzel a gondolattal bíztatlak, hogy legyél ott velünk. Lehet, hogy éppen ez a program változtatja majd meg az életedet. Az is lehet, hogy csak egy őrült ötlet, de mégis: ki tudja?

“A jó ötletek mindig őrültségnek tűnnek, amíg ki nem derül, hogy nem azok.”

Larry Page, a Google-társalapítója

KTAportrefotoavatar

Kép – Kiss T. Anna, a szerző.

A bullying a gonosz eszköze!

Címkék

, , , , ,

A NAP GONDOLATA a gonosz. Nem érdekes, hogy szándékos-e vagy csak úgy alakul. Nem érdekes, hogy átérzi-e, amit tesz a másik emberrel. Nem érdekes, hogy képes-e beleélni magát a lelkébe, a személyiségébe. Nem érdekes, hogy tudatában van-e annak, hogy egy emberi életet tesz tönkre, amikor elveszi az életminőségének a minimumát. A jogot a nyugodt éjjelhez és az aktív nappalhoz, a jogot az egészséghez, a jogot a döntéshez saját teste és lelke felett.

Nem érdekes, hogy mi van az ő lelkében. Nem érdekes, hogy milyen volt a gyerekkora. Nem érdekes, ha szeretetlenül nött fel. Nem érdekes, ha lelki nyomorékká tette-e az apja. Nem érdekes, ha szégyellte a családját. Nem érdekes, ha kicsi korától a többi ember átverésére, becsapására szocializálták. Nem érdekes, hogy miért olyan normákat szabott a maga számára, amelyekben természetes állapota az uralom más emberek felett.

Semmi sem érdekes, ami odavezetett.

Az az érdekes, ami van.

Az az érdekes,  ami lett.

Az az érdekes, amit tanult belőle.

A következmény az érdekes.

Mert az embert mindig utoléri a tetteinek a következménye. Mindig lesz legalább egy ember, aki azt mondja: elég! És mindig lesznek segítői, akik megtanítják a gonosznak, hogy neki is vannak határai.

Mert a gonosz addig “él”, amíg azt hagyják. Amíg a megfélemlített, testileg, lelkileg megnyomorított emberek eltűrik, elviselik az uralmat maguk fölött. De ez egyszer végetér.

És nem érdekes, hogy éppen miért, milyen okkal állítják meg a gonoszt. Al Capone-t, a világ első maffiafőnökét soha nem tudták elítélni szervezett bűnözés vádjával, ám végül 8 évet töltött az Alcatraz-ban adócsalásért, s nem sokkal utána, a börtönben szerzett betegsége miatt, meg is halt.

A gonosz kimúlt.

Miért ne várhatna ez a sors más gonoszokra is?

Miért kellene, hogy a bullying megtorlatlan maradjon?

Soha nem marad!

EGYEBbullyingplakat

Kép – Ne adj energiát a gonosznak!