A NAP GONDOLATA a holnap. Ha slágerszerző lennék, most olyasmiket írnék, hogy “holnap, ki tudja holnap lesz-e még, ki tudja holnap vársz-e még” vagy valami ilyesmit. Most azonban nem a szerelmi holnapokra gondolok, hanem az életünk alapjára. Az pedig nem az érzelem, hanem az önfenntartás, a létfeltételeink megteremtése. Mert ezektől és elsősorban ezektől függ a holnapunk. Ez pedig nehéz kérdés. Olyan világban élünk, amelyben a legbiztosabb igazodási pont az, hogy minden bizonytalan. Ma már ott tartunk, hogy egyes állami alkalmazottak fizetése is ilyen kategóriába esik. Száz évvel ezelőtt a vasutas pálya legfőbb vonzereje az volt, hogy nyugdíjas állás, vagyis élethosszig tartó megélhetést biztosít. Ma már lehetsz lámpás az iskolában vagy sarus vagy hivatalnok, nem tudhatod: hozzá jutsz-e javadalmadhoz minden hónap ugyanazon napján. Biztos abban lehetsz, hogy a csekkek vagy az on-line számlák mindig pontosan érkeznek. A bevételek azonban nem feltétlenül. S nem jobb a helyzet akkor sem, ha magán cégnél dolgozol, esetleg magad vagy a vállalkozó. Pedig ez az egész tétre megy. Nem kis érzelmi játszma, könnyek és mosolyok kérdése, hanem kemény valóság. Minden pénzbe kerül, maga az élet is. Nem játszadozhatsz tehát olyan témákkal, amelyek a megélhetésedet befolyásolhatják. Sem a magad életében, sem máséban. Ezt így kívánja az emberi tisztesség. Vagyis tudni kell a határokat. Éppen ezért, amikor azt mondod, holnap, akkor elsőként a megélhetésedre gondolsz, s csak másodsorban arra, hogy a kedves vagy a vágyott személy holnap (is) vár-e még. Hát, persze, hogy vár. És elérhető lesz számodra. Ha nem ő, akkor majd valaki más, akit ugyanolyan vonzónak látsz, mint a korábbiakat. Hiszen ma már minden és mindenki csereszabatos az életünkben. Ami ma még szép nekünk, vágyódásunk tárgya, holnap már meg sem ismerjük. Megtagadjuk, hogy valaha is szerettük. “Nem én akartam, csak ő.” Ismerős a szöveg? Szóval valami ilyesmi a jelenünk. Nincs jó helyzet most. Akár a szerelmünk tárgyáról, akár a megélhetésről legyen szó. Hogy jobb legyen, tenni kell érte. Lehetőleg még ma. Meglehet, a holnap már késő.
Nem lehet kis érzelmi játszma. Valóság.
31 csütörtök Már 2016
Posted A nap gondolata, Az írástudásról
in