Címkék

, , , , ,


A NAP GONDOLATA: az időmúlás. Nincsenek örök dolgok. Ez a Chevrolet itt a képen 1955-ben készült. Immár 63 éve. S bár még egyben van, a jól karbantartott motor megy is valamennyi kilométert, de azért már nem ezzel tenné meg a tulajdonosa sem az igazán fontos útjait. Hacsak nem kerülne a régi karosszériába egy erősebb, nagyobb teljesítményre képes, modernebb motor. Hiszen 63 év alatt gyökeresen megváltozott a technológia, a műszaki megoldások jobbak lettek, és az anyagok is sokkal megbízhatóbbak ma már, amelyekből egy autó készül.

A Chevy egy kor életstílusa, önkifejezés, üzenet volt: ez vagyok én! Ma mégsem több, mint kiállítási tárgy, sztori a múltból, bejegyzés a veterán autók közösségi oldalán. Momentum egy ember és családja életében. Kortörténet, amin túllépett az idő.

Einstein óta tudjuk, hogy az idő mennyire relatív, s talán érezzük is a magunk bőrén. Akárhogy is, ahogy az idő múlik, úgy múlnak el életünk fontos dolgai.

Egy újabb hét kezdete is pontosan ilyen. S ezt most nem azért írom így, mert ne lenne napi témám, amiről írjak a blogomon. Netán mert írni kell. Nem kell! Csak ha az embernek mondanivalója van. Nekem mostanában nagyon is van és úgy néz ki, hogy a következő 12 hónapban biztosan lesz is, ahogy a lekötött megjelenéseket itt elnézem az asztalomon. Igen, kötelezettségek, hiszen aláírtam, elvállaltam, de azért, mert kedvem van hozzá. Az is igaz viszont, hogy az idő az én életemben is túllépett dolgokon. Éppen ezek a vállalások igazolják. Minek a régi utak, ha nem vezetnek sehova?

Ki tudja mindig, mi az ok és mi az okozat, amikor az idő múlásáról beszélünk?

De amiről ma itt szólni szeretnék, az nem a saját életem, hanem valamennyiünké. Azoké is, akikkel kapcsolatban vagyunk. Mert hatunk egymásra, befolyásoljuk egymás életét, akár akarjuk, akár nem.

Ami elmúlt, az elmúlt. Minden nappal és minden héttel újabb oldalt nyitunk az életünk lapjain. S van, amikor elhatározás nélkül, egyszercsak úgy ébredünk, hogy arra az üres lapra immár más tollal, más színnel, más szavakkal és mondatokkal, más, új gondolatokat írunk. Mert a tegnap már történelem. Az életünk csupa ilyen közhelyekből áll. Én is legalább az ötödik ilyet írtam most le ebben a pár soros írásban. Talán azért is van ez így, mert nem tudjuk: minek nevezzük az újat.

Minek nevezzük a változás eredményét?

Hiszen éppen azért változás, mert a régi, az ismert helyére valami új, valami más, valami ismeretlen lép az életünkbe. A legtöbbször nem is tudjuk, hogyan fogadjuk, hiszen nem ismerjük a tartalmát. Félünk is tőle, de vágyjuk is. Egyet tudunk: vele új idők jöttek. Érezzük, de nem tudjuk megfogalmazni, nem tudjuk nevén nevezni.

Mintha az ember élete csupa hezitálás lenne. Legalábbis vannak ilyen időszakok.

Ez az írás például most ilyen.  Bizonytalanság és közhelyes gondolatok és nyelvi formák gyűjteménye. Azért választottam ezt a nyelvi kifejezésmódot a mai nap gondolatának a formába öntésére, mert érzékeltetni szerettem volna:

Az idő és a változás kéz a kézben jár.

Nem hiba, ha nem tudjuk megfogalmazni, ami történt-történik velünk-bennünk, mert még nincsenek rá szavaink.

Csak érezzük a változást, az új időt, de azt hogyan is mondhatnánk el, ha még mi magunk sem értjük teljesen? Tele vagyunk belső bizonytalansággal, feszültséggel a jövőt illetően és nem találunk kapaszkodót. Félünk elveszíteni valamit, ami ugyan jó ideje már nem működött, de mégis a miénk volt, hozzánk tartozott.

A múltunk volt.

De ma már csak múlt időnk.

Félünk elhagyni az időt, ami pedig  elmúlt. Mint ezt az autót az, akié volt egy életen át.

AUTO1955chevyzold

Kép –  Chevrolet, 1955. És az idő megy.

Reklámok