A személyes márkaépítés nem terápia. Nem kompenzál a rendezetlen, kudarcba fulladt életért. És nem jutalom a kiegyensúlyozott, egyhangú, de biztos életstílusért. A kívül még mutatós, ám belül hibás árut sem tesszük a gyümölcsös stand legfeltünőbb helyére, hogy az tegye vonzóvá a többi gyümölcsöt. Nem emeljük ki, nem hívjuk fel rá a figyelmet, nem lehet a minőség példája. Mert könnyen lelepleződünk vele.
A personal branding az egészséges pszichéjű, habár kétségkívül nyughatatlan, mindig az újat, a kiemelkedőt kereső ember eszköze arra, hogy megmutassa képességeit a világnak.
A személyes márkaépítés tehát nem cél, hanem egy nagyon hatékony eszköz arra, hogy piacra vigyük a legértékesebbet, amink csak lehet: önmagunkat!
És ebben az összefüggésben eltörpül az: mi a reális és mi a dobozolható. Ha valami szabványos, az kiindulópontnak jó, de ahogy elindul a folyamat, máris a márkává válás logikája határozza meg a fennmaradását vagy lebontását. Ez a folyamat pedig öntörvényű, akár akarja a márkaépítés alanya, akár nem, be fognak következni változások. Nem érdemes tehát a személyes márkaépítésbe erőforrásokat (időt, energiát, szaktudást) fektetni, ha az ember feltételekhez köti. Mert nem lehet eredményes.
“Semmi sem változhat az addigi életemben. Anyagilag ugyan nem engedhetem meg magamnak ezeket az életkörülményeket, de akkor is alapköve marad az életemnek. Az ezutáninak is. És változatlannak kell maradnia az eddigi időbeosztásomnak, életritmusomnak és életstílusomnak is. De adok a személyes márkaépítéshez az énidőmből napi 5 percet, heti két órát, esetleg. Ez alatt kell hatnia a personal brandingnek!”
Nos, ez így nem megy!
Ilyen egyszerű ez.
Már maga személyes márkaépítés is egy életforma, amely legkevesebb egy-másfél éven át zajlik, nagyon pontos tematika szerint. Időnként le lehet állni, várakozni, amíg beéri a partner saját maga belső fejlődését, de lerövidíteni az időt, főként kihagyni fázisokat, nem lehet.
A személyes márkalét megváltoztatja az ember szemléletét. Másként látod a világot, másként látod magadat benne. Tudod benne a magad értékét. És meg tudod mutatni a magad egyediségét és kiemelkedésre méltó voltát.
Tudnod kell, mennyit érsz, mert különben hogyan lennél éppen te az, akit akarnak az emberek?
Ha személyes márkává váltál, többé nem te akarsz, hanem téged akarnak az emberek.
Ezt megismétlem, mert a kulcsa a személyes márkának:
Többé nem te akarsz, hanem téged akarnak az emberek!
Megveszik a könyvedet, akármiről is írtál, s megveszik az általad készített bizsukat, akármennyit is érjenek önmagukban. Mert te lettél az érték magad! Nem a könyv és nem a bizsuk. A te neved fémjelzi ezeket a produktumokat, tehát téged vesznek meg, amikor pénzt adnak azért, mi hozzád kötődik. Mindegy, hogy tudsz-e énekelni, de elmennek érted a koncertedre, hogy lássanak, hogy részesüljenek a személyiséged kisugárzásából. Így kapnak belőled egy darabot. Egy könyv, egy nyaklánc, egy koncert révén. Mindezekben adod magadat.
Ha személyes márkává váltál.
Csakhogy mindez nem egy csettintésre következik be. Ez nem egyfajta “Szezám, tárulj!” lehetőség. Ez türelem, akarat és kitartás kérdése. Kőkemény munka, lemondás, vér, verejték és könnyek. Átvitt értelemben, persze. Meg kell dolgoznod ebben a folyamatban, amíg kialakul a piacképes személyiséged. Amíg nemcsak az egód látja önmagát értéknek, hanem mindenki más is téged.
Egy ember értéke attól érték, hogy értékként kezeli a világ.
És nem egyszerűen elfogadja a világ, hanem maga teremti meg a saját érzelmeiben ezt az értékítéletet rólad. A “világ” minden egyes tagja.
Ha személyes márkává váltál.
Mentálisan legalábbis egészségesnek kell tehát lenned ahhoz, hogy valóban piaci értékké válhasson a személyed.
Itt muszály egy kis kitérőt tenni afelé, hogy márkaérték-e az az ember, aki egy rossz élethelyzetet előnyére képes fordítani? Példájával, amivel mintát mutat arra, hogyan is lehet élni, kiteljesedni, személyes felemelkedést megélni.
Jane Goddard emblematikus alakjává vált a gorillák világának. Nála többet talán senki sem tudott ezekről az emberre annyira hasonlító lényekről. Jane Goddard személyes márka, mert személye egyetemes értéket képvisel a többi ember számára. Életútja példa értékű mindenki előtt hitből, humánumból, szeretetből, következetességből, önfeláldozásból. Ha kell, a saját élete árán is. Az értékrendje a többi ember közül kiemeli, az emberek fölé magasítja. Az emberek emelik értékben maguk fölé.
Ez akkor is így van, ha ő maga soha nem ácsolt magának piedesztált, amire ráállhatna, hogy kiemelkedjen a többiek közül.
Kiemelték őt maguk közül az emberek.
Erről szól a személyes márka. A többi mind csak az egó harca az “őt” meg nem értő világgal szemben. Énidő, akarat, nem érek rá, te vagy a felelős az én kudarcomért, szó, szó, szó… Megannyi jól bevált kifogás, ha valaki a felelősséget hárítja a maga kudarcai miatt.
A helyzet az, hogy nem mindenkiből lehet személyes márka.
Hát, ne legyen! És pont.
Kép – Őszinte, tiszta tekintet, igaz érzelmek. Ezek is kellenek a személyes márkához.
ANNA T. KISS 