A tisztelet értékítélet, a tiszteletlenség viselkedési mód

Címkék

a tisztelet hiánya, érték, KISS T. ANNA: A NAP GONDOLATA, nézőpont, tisztelet, tiszteletlenség, tisztelettel

A NAP GONDOLATA a tisztelet. Tisztelni valakit azt jelenti, hogy elismerni, respektálni azt, ami és aki ő, amit tesz, amit képvisel. Megbecsülni és annál mégis több. Azonban ha valakit nem tisztel a másik ember, nem feltétlenül jelenti azt is, hogy tiszteletlen vele.

A tisztelet értékítélet, a tiszteletlenség viselkedési mód.

Amikor azt mondjuk valakinek: tisztellek téged, akkor az elismerésünket fejezzük ki. Ha tisztelettel viseltetünk valaki iránt, akkor ezzel fejet is hajtunk előtte valamiért. Tisztelni lehet valakit egy tettéért, egy tulajdonságáért, bármiért, ami az én értékrendem szerint tiszteletre méltó.

A tisztelet nem a másikról, hanem rólam szól. Hogy én mit tartok értékesnek – tiszteletre méltónak.

Amikor nem tisztelünk valakit, abban az is benne foglaltatik, hogy valamit, amit a másik tesz, nem tesz, vagy ami a másiknak fontos, amit képvisel, amilyen – én nem tartom tiszteletre méltónak. Nem egyezik a kettőnk értékrendje. Nincs ezzel semmi baj. Nem vagyunk egyformák. De azért vannak alapvető normák, amelyeket tiszteletben kell tartani, mert társadalomban élünk. Ezek közül a legfontosabbakat a társadalmak jogi normákba fogalmazták az idők során, s ezek mindenek feletti értékeinkké váltak. Például az élő tisztelete, mert élő. Természetesen az ember is beletartozik ebbe, de nemcsak az. Az állat, a növény, az egész természet. A környezetünk, amelyben létezünk, mert az táplál, az biztosítja számunkra mindazt, ami nélkül nem lennénk képesek az életben maradásra a bolygónkon. Így mindenekelőtt tisztelet illeti az ember részéről a Földet. Nem véletlenül nevezik a természeti népek a mai napig “Földanyának”, hiszen Ő adja a biztos talajt a lábunk alá, a táplálékunkat, a ruházatunkat, ami a testünket védi az elemektől.

A tiszteletnek számtalan arca van az emberek közötti kapcsolatokban is. Amikor azt mondom, nem tisztelsz engem, akkor azt is szeretném kifejezni, hogy nem adsz meg alapvető emberi gesztusokat. Nem veszel emberszámba, ahogy hétköznapian mondani szoktuk. Ha hívlak, nem veszed fel a telefont, de az akadályoztatás után sem is hívsz vissza, vagy jelzed magad más kommunikációs csatornán. Ha üzenetet hagyok a jó öreg telegram révén, hónapokig nem írsz vissza, holott látom, láttad az üzenetemet. Vagy ami rosszabb, időtlen időkig úgy teszel, mint aki nem olvasta. A digitalizált világnak megvan az a tulajdonsága, hogy nem csak egy ember ismeri a beállítások tárházát, hanem mások is. Ezért tudom, amit tudok.

A nem tisztelsz engem azt is jelenti, hogy segítséget kértél tőlem a munkádhoz, az üzletedhez vagy csak az életedben fontos valamihez, én felborítva a saját prioritásaim rendszerét, megoldom, ám te ezután úgy teszel, mintha nem is léteznék a világon. S én még azt sem tudom meg, hogy hasznos volt-e, amit tettem, vagy már nem érdekes számodra vagy mindegy, mert már régen valami egészen más foglalkoztat. Nem tisztelsz engem annyira, hogy kultúrált kommunikációt folytass velem, ahogy jól nevelt emberek között szokás. És innen nézve már mindegy is, hogy miért tetted, amit tettél vagy nem tettél velem kapcsolatban. A végeredmény a lényeg.  Mert az a tisztelet teljes hiánya.

Amikor azt mondom, nem tisztelsz engem, arra is gondolok, hogy nem azonos mércével mérsz engem és a többi embert körülötted. Az élet bármelyik színteréről is legyen szó. Pedig én is legalább annyira tiszteletre méltó vagyok, mint bármelyik másik ember. Másokkal tisztelettel bánsz, velem játszmákat játszol. Össze nem tartozó dolgokat ok-okozati sorrendbe rendezel, s büntetsz engem valamiért, amit nem tudok, nem értek, így védekezni sem tudok ellene, s ha kérem sem hallgatsz meg. Ettől egy hajszál választja el a pszichés terrort. Pedig csak az a baj, hogy nem tisztelsz engem legalább annyira, mint mindenki mást a kapcsolatrendszeredben, s ezt én így nem fogadom el.

Nem fogadom el a kettős mércét! Azt senki nem fogadhatja el egy másik embertől.

Az emberiség története az emberek közötti kettősmércék szakadatlan sorozata. Ismerjük az élet minőségére gyakorolt hatását.

Ez a sor hosszúra nyúlik. Csak néhány momentumot vetettem itt fel, a könnyebb olvashatóság miatt egyes szám első személyben. De a másik ember nem tisztelete végtelen variációban fellelhető emberi kapcsolatainkban. És megmérgezi az életünket. De nem kell ezt végtelen ideig tűrnünk. Ami azt illeti, egyetlen pillanatig sem kell tűrnünk. Csak mi udvariasak vagyunk, tiszteljük a másikban az embert, ezért megértéssel, türelemmel, szeretettel bánunk vele mindaddig, amíg rá nem jövünk, hogy csak játszmázik velünk. Világos, hiszen az őszinte megértésünket, a bizalmunkat nem viszonozza. És kezdődik minden elölről, egy végtelen ördögi körben. Nos, ha már itt tartunk: ez, a viselkedési mód, biztosan tiszteletlenség a másik emberrel szemben.

Nem kell ennek így lennie.

A megoldás nem az, hogy akkor inkább elkerüljük a másikat, nehogy tiszteletlenek legyünk vele. Ha nincs helyzet, nem lehetünk tiszteletlenek sem, ugye? Hát, nem! Ez csak  a gyáva emberek sajátja. Vagy azoké, akik valóban nem tisztelik a másikat. Ha így van, nos, akkor tényleg le kell zárni az ismeretséget. Egyszer s mindenkorra. Méltatlan dolog az emberre nézve, aki eltűri, hogy rendre “bezárják”, majd kedvükre “előhúzkodják” egy képzeletbeli fiókból. Ahogy a “lapjárás” éppen megkívánja. A másik lapjárása. Soha nem azé, aki még mindig hisz a mesékben a kölcsönös tiszteletről, a kétoldalú kommunikációról és a többi kulturális értékrendi, mára elavultnak ítélt emberi kapcsolati mintáról.

A helyzet az, hogy ha tényleg ez a helyzet, akkor akár tiszteletlenségről, akár a tisztelet hiányáról van szó – viharos gyorsasággal ki kell lépni ebből az ördögi körből.

Mindenki tartozik ezzel a saját emberi méltóságának!

És a másikénak is, ha már ő nem gondol erre.

Kép – Nézőpont.