A sokkoló, konok érzelmi spirál és a saját valóságunk megteremtése

Címkék

az egó konoksága, érzelmi elakadás, érzelmi spirál, önsorsrontás, emberi érzelmek alakítják a fizikai világot, KISS T. ANNA: A NAP GONDOLATA, konokság, projekció

A NAP GONDOLATA egy sokkoló kísérleti eredmény: az emberi érzelmek fizikailag alakítják a világot! Állítólag ez azt jelenti, hogy az érzelmeink nemcsak a világról alkotott felfogásunkat befolyásolják, hanem magát a fizikai valóságot is. Vagyis akár az érzelmeinkkel is teremthetjük a világunkat. Nem könnyű megemészteni ezt a gondolatot, hiszen ha helyt adunk neki, akkor nincs kibúvó, el kell ismernünk, hogy életünk rosszra fordulása valójában saját magunk hibájából következik be. Egyszerűen rossz programot “írtunk” a saját magunk számára, ami – lám! – meg is valósul.

Szerintem ez nem is olyan új felfedezés. Igen régóta használja a népnyelv azt a kifejezést, hogy önsorsrontás. Azt a helyzetet jelenti, amely azért jön létre, mert az érintett ember mindent megtesz annak érdekében, hogy egy előre jól látható negatív kimenetel be is következzen. És bekövetkezik. Ha egy helyzetbe kódoljuk a kudarcot, az be fog következni. Kódolhatnánk a jó kimenetelt is, de adott körülmények között az érzelmi állapotunk nem engedi. Nem vagyunk képesek legyőzni önmagunkat, vagyis nem vagyunk képesek uralkodni az érzelmeinken, s kellő realitással látni a környezetünket, és benne saját magunkat.  Számtalan ilyen tipikusan hátráltató emberi érzelmet ismerünk. Mint amilyen a konokság is. Csak azért sem! Tudom, hogy ilyen vagyok, tudom, hogy most rosszat teszek saját magammal is, de nem tudok ellenállni annak a kétes örömnek, amit az okoz majd számomra, ha egy másik embernek kudarcérzést okozok. Igaz, hogy én is veszítek, de legalább a másik rosszul érzi majd magát. Nulla eredményességű játszma, mondja a játékelmélet.

Tipikus önsorsrontó helyzet. Zavaró érzelmek, konokság, kompromisszumképtelenség, káröröm. Akár “dögöljön meg” az én tehenem is, ha ez kell ahhoz, hogy a másiké kimúljon. Minél fontosabb a másiknak a “tehén”, annál nagyobb az én örömöm, mert annál jobban szenved az elvesztése miatt az én célszemélyem.

Már a mondatfűzés is elmebajt sejtet, ahogy megpróbálja az ember leírni a helyzetet.

És ez így működik minden nap, minden percében, minden viszonylatunkban. A probléma ugyanis ilyenkor nem a másik emberrel van, hanem saját magunkkal. S mivel ahogy bent, úgy kint, rögvest rá is vetítjük az emberünkre a belső zavarainkat. A szaknyelv ezt úgy hívja: projekció.

Nos, ha ez a folyamat beindult egy emberi kapcsolatban, azután már alig van megállás. Hiszen “én csak visszaadtam”, ahogy ismerjük ezt a népnyelvből. Leginkább azokban a családokban kerül ez szóba sokat, ahol kicsi gyerekek vannak. Ők nem érettek még eléggé a disztingvált viselkedésre, a mérlegelésre és a kompromisszumkészségre. Még nem tartanak ott a szocializációjukban. Ezért vagyunk velük olyan elnézőek. A felnőttek világa azonban egészen más. Ha egy érett személyiség tisztában van vele, hogy szimpla érzelmi okok miatt rekedt meg egy kapcsolata, s mégsem tesz az elakadás megszüntetése érdekében, ott bizony a kapcsolat könnyen véget érhet. Az “én csak visszaütöttem” attitűd legfeljebb a gyerekek világában “játszik”, a felnőtt kapcsolatokban ez infantilizmusnak látszik, s meglehet, egyes esetben az is.

Valójában inkább egy túlfejlett egó konoksága áll mögötte. Egy érzelmi állapot, amit képtelen feloldani az ember, de amit kiváló helyzetfelismeréssel, jól használ mások kudarc élményének kialakítására, illetve tartósítására. Így teremti meg aztán nemcsak más emberek negatív előjelű valóságát, vagy legalábbis annak egy szeletét, ami az illetőnek a vele való kapcsolatában manifesztálódik, hanem a saját maga fizikai valóságát is. Az érzelmeivel megteremti a maga – nem túl előre vivő és nem túl kellemes – valóságát!  S pontosan az történik, amit a bevezetőben citált tudományos kísérletek következtetéseiben megállapítottak, s amit úgy általánosíthatunk: életünk rosszra fordulása valójában saját magunk hibájából következik be. Egyszerűen rossz programot “írunk” a saját magunk számára.

És ez tényleg sokkoló élmény lehet az embernek, amire megoldást kellene találnia. De mivel immár egy konok érzelmi spirálban leledzik, aligha fog könnyen kikeveredni belőle.  Ha egyáltalán sikerülhet még. Sokkolással vagy anélkül.

Kép – Konok, érzelmi spirál.