Címkék
éjszakai ég, csók, csillagok, elmúlás, holdfény, John Keats, nyitott kapuk, sors, szépség, szerelem, telihold, varázslat, vers
JOHN KEATS:
Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok
Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok,
mielőtt agyam termését behordtam,
mielőtt, mint dús csűrök a magot,
megőrzöm magam tornyos
könyvhalomban;
ha nézem a csillagos éjszaka
arcán a nagy mese jelképeit
s érzem, hogy őket lerajzolni a
varázskezű sors nem soká segít;
s ha azt érzem – te tűnő árny, te szép! –
hogy már nem látlak viszont, s hogy soha
nem önti belém tündér erejét
a gondtalan csók – akkor, akkor a
mindenség partján állok, eltűnődve,
s hír s szerelem semmivé omlik össze.
(Fordította: SZABÓ LŐRINC)