Ady Endre nem akart házasodni. Még alig lépett ki a kegyetlenül szép és fontos kapcsolatból Lédával, amikor rázúdult egy, a kamaszkorból alig kinőtt gyereklányféle rajongása, a szigorú szabályokkal működő svájci leányiskolából. S a levelek csak jöttek-jöttek. Egyre személyesebbek, egyre vágykeltőbbek és egyre erőszakosabbak lettek. Míg egy nap, két évvel az első, Boncza Bertától érkezett levél után, Ady hajlott arra, hogy megismerje küldőjüket.
Ady Endrének fogalma sem volt róla, milyen vadnak lenni. Világéletében ő volt a vadász, aki elejtette zsákmányait, s most bizony ő lett, aki rabul esett. Végig egy tizenéves, ambiciózus, nagyravágyó, unatkozó kis dzsentrilány fogta az “ezüst szál” végét, s kormányozta a világéletében szabad, öntörvényű és önálló ember zabláját. Ady úgy el volt telve az elmúlt, a Léda-szerelem fájdalmával, az érintés közelségébe került nagy háború rémével és igen, saját szellemeivel, hogy “kislyány” levelező társa manipulációiból csak azt látta ki, ami éppen felvidította hétköznapjait, elfeledtette vele félelmeit. A csapdát nem. Egy ideig nem.
Kép:
Kép: Ady Endre vasúti szabadjegye. Szabad volt az út Csucsára.
Ahogy fogalma sem volt arról sem, hogy ez a “lyány” párhuzamosan nem csak vele, hanem más férfiakkal is járatta ugyanezt a táncot. Tabéry Géza után még vőlegénye is adódott Boncza Bertának, Lám Béla, fiatal mérnök, később ismert író személyében. Egészen pontosan 2014. május 10-én történt a titkos eljegyzés, romantikus körülmények között, a hegyekben. A nagy tervekből azonban nem lett semmi, a mátkaság mindössze egy hónapig tartott, majd Lám Béla helyét átvette az ország nagy költője, Ady Endre. És persze a menyasszonnyá válás idején is, egészen 1911. novemberétől, az első levél elküldésétől Ady Endrének, Csinszka párhuzamosan, mindig több férfival játszotta ugyanazt a játékot.
Kép: Boncza Berta (Csinszka) és vőlegénye, Lám Béla, 1914.
És végül Ady Endre lett a “nyertes”.
Hogy mennyi volt ebből a kapcsolatból az öröm és mennyi a szenvedés? Ady egyértelműen megfogalmazza fájdalmát és elzárkózását a házasságkötéstől, a családjának, barátainak és közeli ismerőseinek küldött leveleiben, már az esküvőt megelőző évtől kezdve. Ady pontosan olyan nyersen fogalmazza meg ezekben a híradásaiban is az igazi érzéseit, ahogy azt egészen ifjú korától megszokhatták tőle olvasói, tisztelői. Mégis titkolni kívánta valódi érzéseit a friggyel kapcsolatban, csak a legszűkebb családjának és két jó barátjának vallott róla, mert az úr legyen úr, ha beleszakad is. Ahogy írja, a fél ország tud a kapcsolatról, Boncza Berta családjának elzárkózásáról a házasságkötéstől, ami miatt hatósági végzésnek kell helyettesíteni a kiskorú leány férjhez meneteléhez a szülői engedélyt. S hogy ezek után a költő elálljon az elköteleződéstől, azt nem lehet. Úriember ilyet nem tesz.
Tehát a házasságkötés végül Budapesten, 1915. március 27-én, a Központi Városházán megköttetett. A budai református egyházi hivatalban pedig megkapják házasságukra az egyházi áldást. A korabeli beszámolók, a jelenlévők fennmaradt levelei szerint Ady már az esküvőt követő órákban arra próbálta rávenni jó barátját, hogy együtt induljanak Bécsbe és hagyják a fenébe ezt az egész komédiát.
Kép: Boncza Berta (Csinszka) és Ady Endre, 1915
Nincs ebben semmi meglepő, Ady az esküvő előtt két nappal azt írta öccsének, hogy utánajárt: egy napos házasság után is lehetséges a válás. Ő pedig erre készül.
Fennmaradt levelek garmadája bizonyítja, hogy nem volt áldás ezen a házasságon, azt egyedül Boncza Berta kívánta, ő azonban mindennél jobban. Korábbi, sikertelen férjfogási akcióinak kudarca után egyetlen ambíciója maradt az életében: Ady Endrénévé válni. Mert csak ezáltal kaphatta meg azt a rangot, társadalmi elismertséget, a társaságban szerinte őt megillető helyet, ami Ady nimbusza nélkül soha nem lehetett volna az övé.
Rossz házasság volt az övék. Az akkor már 20 éves lány rájött, hogy a házasság nem olyan, mint ahogy a lányregényekben olvasta. Ő bizony akkor is Ady Endréné kell, hogy legyen, amikor az ura a több napi tivornyázásból részegen érkezik haza, s neki kell őt ellátnia. Szégyellte és undorral tette ezt Boncza Berta, már a mézeshetek alatt sem volt nyoma benne a nagy költő, a rabiátus ember, a nagy természetű férfi iránti vonzódásnak.
Boncza Berta egykori nagy szerelme, Tabéry Géza hat héttel a házasságkötés után látogatott ismét a csucsai birtokra, s találkozott az ifjú házasokkal is. Utóbb könyvében így emlékezik arra a látogatásra:
“Kedvesek voltak mind a ketten… Három nap alatt, amit náluk töltöttem, egyetlen egyszer esett szó a házasságukról. Négyszemközt kérdeztem Bertukát: – Boldog vagy? A villámgyors válasz , a maga éles megfogalmazásában, inkább kiábrándult volt, mint kiábrándító: – Nappal igen…
Nem, ez a házasság nem volt boldog már a kezdetén sem!
Boncza Bertuka nem annyira belebódult, mint inkább belelovalta magát Ady-ba! Lelki nagajkával hajtotta feléje önmagát. A korbács egyik szíjfonata a szülői szeretethiány volt, a másik a túlhajtott hajlandóság arra, hogy önmagát beépítse a magyar irodalomba. Agyonirodalmasított leánykora , melyben a művészet és a könyv volt az egyetlen zavartalan szépség, sorsszerűen rendelte Bertukát addig a súlyos tévedésig, hogy amikor élete menedékét a kor legnagyobb költőjének karjai között remélte megtalálni, ott nem azílium várt rá, hanem új elhajszolódás! Amit menyasszony korában szerelemnek hitt, arról kiderült, hogy csak a dacnak és önkápráztatásnak volt a lobogása. Üszök a láng helyett, amibe később maga is beleüszkösödött. Saját választásának úri és erős viselése volt a nagy parancs: végigjátszani az el nem nyert hitvesi szerep helyett legalább a szamaritánáét, az amúgy is láthatólag gyorsan hanyatló beteg üstökös fénycsóvájában a csillagzat letűnéséig! Megértés és részvét illesse e szerep betöltéséért. Belépéséért a drapériás házasságba igen drága díjat fizetett, saját életét, az aránylag korai halált.”
Tabéry Géza közvetlenül Ady halálát követően elemzést jelentetett meg a nagyváradi Magyar Szó című irodalmi hetilapban
Az “Ady két asszonya” című emlékező tanulmányában Tabéry Géza, a többi között, ezeket írja:
“A költő kialakulásában Lédának volt igazán szerepe, felesége úgyszólván semmi hatással nincs érzésvilágára. Nem is lehetett, hiszen ez a legzsengébb éveitől kezdve az irodalomban elvonatkozott gyerekasszony, akit sohasem érdekelt volna Ady Endre, ha költőnek, nagy költőnek nem születik, a név ragyogásától szédült a férfi ölébe.”
Kép: Ady Endre és Brüll Adél, a nagy szerelem, Léda
Kép: Ady Endre és Boncza Berta, a késői feleség, Csinszka
Dénes Zsófia, budapesti újságírónő, aki egy időben szerelme is volt Ady Endrének, haláláig jó barátja maradt a költőnek, az esküvőn és az azt követő hűvösvölgyi ebéden is részt vett.
Ady Endre egy hónappal a házasságkötés után, 1915. május 24-én,Csucsáról ezt írja neki:
“Drága jó Zsuka, bajok, szomorúságok késleltetnek. Én ráadásul súlyosan idegbajos vagyok megint. Addig hígyje el, hogy szeretem és megtartani kívánom…”
Dénes Zsófia a szemtanú szerepében így ír Ady házasságáról:
” … a legelején nemcsak Bandit, de a Bandi vállalta Bertukát is nagyon szerették Mindszenten és … a párhetes asszony boldogan élvezte a ráeső meleget. Az lett volna természetes, hogy ez a bensőséges viszony mindvégig megmaradjon Berta és az Ady család között. Sajnálatosan nem maradt meg. Ady Endre családja és Bertuka idővel szembekerültek egymással.
Az úgy történt, hogy Berta egy szép napon gyűlölni kezdte Édest.
Bandival túl voltak akkor már a mézesheteken és hónapokon át eléggé gyakran tört ki közöttük áldatlan veszekedés. Én kevés ilyen perpatvarnál voltam jelen: megszökdöstem előle, annyira kínos lett volna végighallgatnom. De Csinszka előttem szégyellte volna is, hogy felbosszantotta azt a beteg embert, akiről jól tudta, s én is tudtam, mennyire lehet bánni vele és hatni reá jószóval… nem egyszer megtalálta ezt a hangot is, és olyankor százszorosan visszakapta jóságát. Ilyenekért cserében ajándékozta őt meg Ady a hozzátartozás mély verseivel, ilyenkor építgette a Csinszka-piedesztált még 1918-ban is. Alapjában azonban a hetek és hónapok múlása nem egy csalódást hozott Csinszkának házaséletélt illetően. Amikor hozzákészült feleségnek, tudta, természetesen, hogy Ady idegbeteg, hamar fel is ismerte szokásait és szenvedélyeit, de fiatalságában nem mérhette le, mit hárít ez majdan reá. Amikor pedig ráhárult házasságában az, ami a dicsőség és halhatatlanság tehertétele volt, magában, mélyen belül, megharagudott Ady-ra. Ezt azonban nem merte bevallani, még önmagának sem. Ady Endrére csak nem haragudhatott egy életen keresztül, nyílt kiállással Boncza Berta? Nem azért ment hozzá, hogy az utókor elé így álljon.
Ellenben másra átvinni haragját, valakire, akit helyette szabadon gyűlölhet, ezt nem akadályozza senki és semmi. Itt volt tehát Édes, akit napokra beteggé tett néha a Bandi-Csinszka között kitört csatározás. (Pedig milyen csukott szájjal viselte ő is azt, amit Bandiék kapcsolatában tapasztalt.) Édes, aki természetesen Bandi mellé állt, az ő tragikus, esett gyermeke mellé és még a hallgatásával és a mozdulatlanságával is őt védte volna, ha ez módjában áll.
Olyan gyűlölet támadt ezért Bertában Ady Lőrincné iránt, amit mindennapi mértékkel fel sem lehet mérni. A valójában át nem élt szerelem és ki nem tombolt bosszú gyűlölete háramlott idővel Édes ártatlan lényére, minden érzésnek a megfordítottja és visszája, ami Bertától Bandinak kijárt.
Kép: Ady Endre édesanyjával, Édessel
Az ember, ha az életben találkozott a mind okosabbá érő, kellemes úri modorú Csinszkával: sohasem tételezte volna fel róla ezt az elvadult érzést. Benn az ősgyűlöletnek ezt a féktelen elszabadulását, más ellen törő ösztönét – amelynek fölöséből, Édesen túl, Ady egész családjának kijutott, ugyanilyen igazságtalanul. Emellett testben is oly kicsiny, törékeny, miniatűrépítésű volt Csinszka sokáig (a későbbi években már nem), hogy ezért sem hitte volna senki: elbír egy ilyen nagy terhet. Én legalább sokáig éreztem csak-könnyűnek és könnyű-fajsúlyúnak és nem tételeztem volna fel róla ezt az indulatképességet. Csak jóval Ady halála után, a hagyaték, vagyis a kiadói jog élvezete miatt kitört harc során kaptam kiegészített képet Bertáról. A kései kiegészítés nem állt neki előnyösen. Csúnyát mutatott, és ez keserves élményünk lett mindannyiunknak, akik Adyékat szeretjük.”
Franyó Zoltán, az Ady-házaspár jó barátja a csucsai birtokhoz közel lakott akkoriban, ezért gyakran vendégeskedett a fiatal házasok otthonában. Így tapasztalta, hogy az orvosok által absztinenciára ítélt Ady, azt rendre megszegve, késő estére merev részegen érkezett haza, de legtöbbször hozták. A kocsmában ivott a határcsendőr tisztekkel. A nem egy esetet meglehetősen naturálisan leíró barát sokat beszélgetett Csinszkával, kérdezte is őt a házasságáról.
Ezek alapján Franyó Zoltán így ír Csinszka érzéseiről:
“Szegény kis Csinszka akkor már olyan kísérteties világossággal látta a maga helyzetét, azt a fonák házassági állapotot, amely egy illúziók káprázatában élő elkényeztetett fiatal lány és egy leromlott szervezetű, házasságra alkalmatlan, gyakran ellenségként kíméletlen, nyűgös és szeszélyes költő elsietett egyesüléséből adódott. – Szeretnék még valami keveset megmenteni a pusztuló illúzióimból – gyónta a magányos szeptemberi éjszakában. – Már nem is szeretője, csak legalább pajtása, barátja szeretnék lenni Bandinak, akinek nem csak oly csúf pillanataiban kell mellette lennem, amikor ittasan és méltatlanul egészen lent van, a legszennyesebb mélységekben. Odaadó, hűséges, alázatos ápolónője volnék – de más is. Különb, értékesebb lelki társa is. – De nem lehet… nem lehet… Késő! Itt állok a kezdet kezdetén és máris kiábrándultan. Nincsenek már illúzióim…
Bent a szobában mély, boros mámorából hirtelen felriad Ady, beparancsolja Csinszkát, s rekedt hangon utasítást ad neki, azután fogcsikorgatva támadásba megy át:
-Eredj mellőlem, utállak! Ne feküdj rá az életemre, menj el, el kell szabadulnom tőled!
… Ezeken az őszi éjszakákon halt meg egy szivárványos ködből kibontakozott idill: Ady fiatal házassága…”
Ady jó barátja, Bölöni György, aki többször eljárt Ady érdekében, hogy a katonai behívóparancsot semmissé tegyék, így emlékezik vissza már a házasságkötést követő első hónapokra is:
“… már pár hónapra a házasságkötés után válási szándékot táplált Ady. Olyan nagy “titokban”, amint ő szokott titkolózni, nekünk is megsúgta bizalmasan , hogy válni akar, nem érzi magát jól a házasságban. “
Dúl az I. világháború, Ady menedékében-börtönében, ahogy ő nevezi, Csucsán próbálja átvészelni a rossz éveket. Önpusztító, gyilkos indulatokkal teli, boldogtalanul tengeti az életét, egy elhibázott házasság fogságában.
Hol a régi Ady? Feltámad-e még egyszer?
FOLYTATÁS egy hét múlva, ugyanitt.
Kép: Ady Endre