De furcsa az embernek a nevét ilyen címmel látni! De hát erről szól ez az interjú, amit Kálmán Eszter készített velem. Pedig mindeddig kerültem, hogy a Szeress belém! című könyv kapcsán a személyes életemről és gondolataimról is szó essen. Most utólag olvasva úgy érzem, kissé önleleplező ez így. De az ember vállalja az életét, az igazi lényét, nem igaz?! Mert aki így elfogadja, az biztosan szereti. S mi mást is akarhatna az író ember, mint hogy olvasói szeressék? És persze olvassák. Én is ebben bízom. Mivel ez az egyszerűbb technikai megoldás, idemásoltam az eredetileg a “Csillagok útján” című Facebook oldalon megjelent beszélgetés szövegét.
Kálmán Eszter:
Kiss T. Annát nemrégen ismertem meg, ami feltűnt, hogy rengeteg mindent csinál és jól csinál, és a sok-sok tennivalója mellett még egy kifejezetten Valentin-napra szóló könyvet is meg tudott jelentetni, amely a párkapcsolatok építéséről szól, erről beszélgetünk most vele.
Kálmán Eszter: Sok mindennel foglalkoztál eddig életedben, s sok mindennel foglalkozol ma is egy időben. Például vállalati kommunikációval, vezetői tréningek tartásával. És persze írással. Hogy jött ennek a különleges kiadványnak az ötlete, mint amilyen a Szeress belém! című könyv?
Kiss T. Anna: Minden, amivel valaha foglalkoztam, az a kommunikációval függött össze. Vagy egyenesen azon alapult vagy pedig mint taktikai eszköz játszott szerepet a munkaköreimben. Éppen ezért azt kell mondanom: minden a válságkezeléssel kezdődött. Annak során ugyanis meglehetősen egyedi kommunikációs módszereket is alkalmazunk. Ez a válsághelyzetek természetéhez tartozik. Persze egy vállalat története és az ember személyes sorsa nem nagyon említhető egy lapon. Egyetlen pont kivételével: ha válságot kell kezelni. Az már önmagában szokatlan helyzet mindenki (vállalat vagy magánember) számára, tehát különleges, egyedi módszereket kell bevetni a helyes megoldás érdekében. Nos, miért lenne ez más a párkapcsolatainkat illetően? Legalábbis nekem ez a meggyőződésem. Így aztán amikor a barátaim magánéleti konfliktusaikról meséltek, én általában olyan megoldásokat javasoltam, amelyek teljességgel szokatlanok voltak az emberek közötti kapcsolatokban. Ugyanakkor kipróbálták őket, és láss csodát: működtek! Szóval ők biztattak fel arra, hogy írjam le a gondolataimat a párkapcsolati problémákkal kapcsolatban. Aztán nagyjából egy évvel ezelőtt a saját magánéletemben is kialakult pár olyan helyzet, ami a krízis kezelés kommunikációs módszereit igényelte tőlem. Ennek során kezdtem úgy látni a szűkebb-tágabb környezetemet, mint egy kísérleti lombikot, ahol tipikus helyzetek ismétlődtek, rendre más-más kimenetellel. És alkalmanként nekem is más-más megoldás jutott eszembe. Így történt, hogy egyszer csak leültem és kiírtam magamból az egészet. Ennek az eredménye ez a könyv: Szeress belém!
Kálmán Eszter: Mennyi a személyes élmény a könyvben? Inkább a saját tapasztalataidból vagy inkább ismerősökéiből építkeztél, amikor megszerkesztetted, illetve leírtad?
Kiss T. Anna: Nem vagyok már “pályakezdő” a szerelemben, hiszen van pár X mögöttem, tehát természetesen személyes élményeim is vannak a párkapcsolatok terén. Voltam párszor szerelmes, hagytam el valakit és hagytak el engem is. Voltam boldog és szenvedtem is, ahogy csak elvesztett szerelemtől szenvedni lehet. Voltam férjnél és nagyon örültem, amikor kiléphettem belőle. Vagyis sok szempontból ugyanolyan átlagos magánéletem volt, mint bárki másnak. Talán abban tartozom e vonatkozásban a kevesek közé, hogy – mint minden másban is az életben – a személyes kapcsolataimban is maximalista vagyok és mélyen hagyománytisztelő. Ha úgy tetszik: “kő-konzervatív”. Ezért nálam nagyon magasan van az a bizonyos a léc. És a világot is így látom. Mindemellett nagyon gyakorlatias vagyok, vagyis a konfliktus helyzetek megoldását is pragmatikusan képzelem el. Csak hát az élet nem vállalatok topmenedzselése. Ami egy nagyvállalat esetén helyén való stratégiai döntés, az kicsiben, vagyis a közvetlen emberi kapcsolatokban éppen ellenkezőleg hat. Nincs általános jó módszer a párkapcsolati problémák, sőt, a magánéleti hiányok rendezésére sem. Még a Szeress belém! című könyvem sem nyújthat ilyet. Ha lenne, hidd el, nekem is simább lett volna az életem, sőt, ma én lennék a világ legboldogabb embere, aki megteremtette magának a mennyországot a Földön. De ilyen csak a mesében van. Tehát az én életem is éppen olyan hullámvölgyek sorozatából áll, mint másokéi. Csak másként kezelem a problémákat, mint a magánéletükben kevésbé tudatos nők vagy férfiak. Szóval nagyon is benne vannak a saját tapasztalataim a könyvben. Ahogy az is, amit a környezetemben láttam, illetve a szakirodalomban olvastam.
Kálmán Eszter: Nagyon tetszik a Hajónapló ötlete. Kipróbáltad te is ezeket a szerelemkeltő módszereket a saját életedben? Esetleg tudsz olyan konkrét példát mesélni, amikor bevált egy-egy ötlet neked?
Kiss T. Anna: Még mindig az előző kérdéseden gondolkodom, és úgy érzem, talán túl szárazra sikeredett a válaszom. Ezért is örülök neki, hogy te legalább nem adod fel és újra rákérdezel. Most persze más irányból. Szóval: ha nem olyan extrém módon alakult volna a magánéletem az elmúlt másfél-két évben, mint ahogy történt, akkor valószínűleg soha nem írtam volna meg ezt a könyvet. Mégpedig nem azért, mert nem próbáltam volna ki a saját kommunikációs módszeremet az aktuális párkapcsolatomban vagy egy vágyott férfi esetében. Éppen ellenkezőleg! Annyira nem tettem semmit a kapcsolat érdekében, annyira csak sodortattam magam az árral, hogy ennél nagyobb pusztítást az Armageddon sem okozhatott volna az érzelmi életemben. Mert hogy csak én hagytam magam sodródni ebben a kapcsolatban. A másik nagyon is tudatosan élte meg, ahogy emlékszem. És éppen ez a tapasztalat vezetett arra, hogy mégis csak el kellene mondanom más embereknek: ne kívülről várják a megoldást a magánéletük örömtelibbé tételére, hanem ebben is vegyék kezükbe az irányítást a saját életük fölött és igenis legyenek tudatosak. Az élet minden területén ezt kell tennünk, ha legalább kicsit is minőségi életet akarunk élni. Éppen a párkapcsolatunkban kellene tátott szájjal várni, hogy valami csoda majd meghozza a boldogságot számunkra? Ugyan! Senki nem tehet annyit a saját boldogságunk érdekében, mint mi magunk. És senki számára nem lesz ez annyira fontos, mint a mi számunkra. Mármint kellene, hogy legyen. Legalábbis ha eléggé komolyan vesszük a saját életünket. Amit a Szeress belém! című könyvben leírtam, ahogy vezetem a szerelemre vágyó nőket és férfiakat a párkapcsolati kommunikáció és taktikák útvesztőjében, szóval, mindaz velem is megtörtént életem során. Tapasztalatból tudom, hogy működik a magánéletünkben is. Hát nem paradox? Éppen az által jutottam erre az összegzésre, hogy éppen a legfontosabb kapcsolatomban semmit nem alkalmaztam belőle.
Kálmán Eszter: Azért engem még mindig az piszkál, hogy vajon lehetséges általános recepteket adni? Hisz mindenki úgy szokta érezni, az ő esete márpedig tökéletesen egyedi.
Kiss T. Anna: Mert tényleg így van. Minden ember, minden férfi és minden nő esete tökéletesen egyedi. De ez semmit nem változtat a leghatékonyabb krízis kommunikációs módszerek egyetemességén. Mindössze arról van szó, hogy nem kell mindenkinek minden taktikát alkalmaznia. Mindenkinek a saját, egyedi mixét kell összeraknia az elérhető módszerekből. A könyvben is ezt tanácsolom: olvasd el az egyes lépéseket egyszer, ötször, tízszer, ha kell, s csak azt emeld ki az ismeretekből, amelyek a te egyedi esetedre alkalmazhatóak, amelyektől a legkielégítőbb eredményt várhatod a magad számára. Nem kell ehhez egyetemi tanárnak lenned, nem kell hozzá mély pszichológiai ismeret. Az emberek évezredek óta születnek, párt találnak és újrakezdik az életüket, pedig nem áll mellettük lelki doktor, aki irányítaná a lépéseiket. A személyes életünkben a legjobb tanácsadók különben is az ösztöneink. Azokra kell hallgatni, s jobban bízni bennük, mint ahogy manapság tesszük. De gondolj bele: belépsz a közösségi térbe az interneten, és nem olvasol mást, mint hogy valaki, egy teljesen ismeretlen ember, meg akarja mondani neked a tutit: hogyan alakítsd a személyes életedet. Mikor legyél szerelmes, mikor válj el, mit mondj egy férfinak vagy hogyan bűvölj el egy nőt. És senki nem mondja neked azt, hogy vonulj vissza egy kicsit egy tükörrel, mutasd meg önmagadnak az igazi (külső és belső) arcodat és dönts a saját életedről. De te magad dönts, ne az önjelölt guruk az internetes térből! Ezért is hangsúlyozom annyira a könyvemben, hogy ne tekintsd megoldásnak, csak egy eszköznek azokat az ismereteket, ha úgy tetszik: szerelmi taktikákat, amelyeket éppen az én könyvemből is megismerhetsz. A Szeress belém! speciális szempontok alapján válogatta össze ezeket a taktikákat, amelyek nem csak az elméleten, hanem a gyakorlati tapasztalatokon is alapulnak. Igen, az én személyes asszonyi tapasztalataim is benne vannak. Minden nőiségem, minden érzésem és minden szerelmem. Ami csak nővé válásom óta történt velem. Egyébként a Hajónapló ötlete is gyerekkoromból származik. Habár tény, a vállalati válságkezelés folyamatában vezetendő Napló idézte fel ezt az emléket. Egy-két évvel ezelőtt olyan élethelyzetbe kerültem, hogy elkerülhetetlenné vált némely “szellemet” számba venni a korábbi életemből. Köztük magánéletbelieket is, természetesen. Ez időtájt került a kezembe pár kamaszkori írásom, füzetecském. Ha úgy tetszik: a korabeli Hajónaplóim. És rájöttem: mennyire igaz a tétel, hogy különböző helyzetek ismétlődnek az ember életében! Nagyon hasznos volt újra olvasni és levonni a tanulságokat. Hogy többet ne ismételjem meg, amiket elrontottam. S ha már őszinteség, elmondom, hogy ahányszor elolvasom a saját könyvemet, annyiszor vág belém az érzés: Úristen, mennyi hibát elkövettem a párkapcsolataimban! Egészen a legutóbbi időkig. Az ember amíg él, tanul. Csak soha ne adjuk fel.
Kálmán Eszter: Nekem nagyon tetszett a praktikus hozzáállásod, de vajon a lila ködös szerelmi mámorban létezők is hasznát tudják venni? Szóval kinek ajánlanád főképpen a könyvedet, illetve a benne található okos tanácsokat? Fogalmazhatnám úgy is, ki lesz rá szerinted leginkább vevő?
Kiss T. Anna: Én abban bízom, hogy 16-tól száz éves korig bárki, akár férfi, akár nő, akár tartós kapcsolatban él, akár csak most keresi a párját. Ahogy mondtam, az emberek közötti kommunikáció törvényszerűségei egyetemesek. Lehetnek a részletszabályokban eltérések, hiszen nincs két egyforma eset, élethelyzet, két egyforma ember, de az alapszabályok minden helyzetre és az élet minden szereplőjére azonosak. Ezeket a törvényszerűségeket fordítottam én le a könyvemben a párkapcsolatok sajátos “nyelvezetére” és fűztem fel egy gondolati láncra. Ebben a könyvben elsősorban azokra gondoltam, akik még nem élnek párkapcsolatban vagy az nem teljes értékű, abban nem elégedettek. Valójában ez a könyv a boldog és tartós párkapcsolatok “előszobájában” tartózkodók számára a leghasznosabb. Vagyis azoknak, akik keresik a párjukat, vagy úgy érzik, hogy megtalálták, de ez még csupán egyoldalú. És itt a hangsúlyos a “még”. Előbb meg kell mutatkozniuk a másik előtt és nekik is jobban meg kell ismerniük kiválasztottjukat. És eközben, talán észre sem veszik, de egy mély átalakuláson mennek át saját személyiségüket illetően. Én hiszem, hogy ha valaki végig járja legalább egyszer azt az utat, amit 25 lépésben foglaltam össze a könyvemben, az soha többet nem lesz az, aki előtte volt. Annyira gyakorlati és hétköznapi, egyszerű nyelvezettel íródott ugyanis a szöveg, tehát könnyen érthető. Annyira egyszerű gondolatok füzére. Nincs benne semmi különös, nincs benne csodaszer. Nem több, mint a kommunikáció és a lélektan tudományának elméleti eredményeit is felhasználó taktikai kiskáté. Ezért is gondolom, hogy kortól, nemtől függetlenül, bárki számára hasznos lehet. Ami meg a lila ködös szerelmeseket illeti, nos, ők amúgy sem látnak ki a fejükből ebben az állapotban. Ők akkor fogják a kezükbe venni ezt a könyvet, amikor már múlóban lesz a lila köd és minden olyan lecsupaszítottá, sivárrá és üressé kezd válni. Ez azért van, mert a nagy szerelem közepette nem fordítottak gondot arra, hogy az biztos alapokra épüljön. Hogy előbb alakuljon ki a két ember között a szeretet és a barátság, hogy stabil legyen a tisztelet, ami biztosan tartja a vágy feszítését. Ugyanis ilyen “építmény” akkor is képes fennmaradni, de legalábbis nagy eséllyel ujjá építhető, ha akár egy (“harmadik” típusú) tornádó sodorja is el mindazt, amit olyan biztosan magunkénak hittünk. Boldognak hitt, egyszer csak összeomló, boldogtalan párkapcsolatokban élők sokat tudnának erről mesélni.
Kálmán Eszter: Hogyan jutottál el ahhoz, hogy ilyen bölcsen és praktikusan állj e nehezen megfogható, ám mindenkit izgató témához, mint a szerelem és a szerelembe esés folyamata?
Kiss T. Anna: Nyilvánvalóan a saját személyes életemben található erre a kérdésre a válasz. Nem mintha olyan nagyon bölcs lennék minden vonatkozásában. De tudod, az elmúlt két év nagyon sokat változtatott rajtam. Ez a sosem tapasztalt passzivitás, hogy csak sodortattam magam az érzelmi árral, magánéletem eddigi legnagyobb leckéjévé vált. Nagyon nagy végleteket éltem meg. Olyan mélységes szeretetre és barátságra leltem egy másik emberben, amit korábban elképzelni sem tudtam. Főként önmagamról nem. És ha fájdalom és csalódás is ért ez alatt az idő alatt, azt mondom: megérte! És hát, igen, lett belőle ez a könyv. Naná, hogy megérte! Ha most az interneten lennénk, ezer szmájlit írnék ide.
Kálmán Eszter: Ha egyetlen tanulságot vagy “praktikát” kellene kiemelned a könyvedből, mi lenne az , ami a legfontosabb szerinted?
Kiss T. Anna: Tanulságot mondanék. Még pedig azt, hogy legyél képes a másikat önmagad elé helyezni. Nem keverendő ez össze a ma divatos szlogennel: hagyd el az egódat. És a többi ilyen ezo mantrával. Amire én gondolok, annak semmi köze az egód harcához vagy az egóddal való harcodhoz. Csupán azt mondom, hogy legyél képes a másik embert, a barátodat, a szerelmedet önmagad elé helyezni. Hogy elhidd: nem leszel attól kevesebb, ha nem akarsz mindenáron domináns lenni a kettőtök viszonyában. Hogy képes legyél a másiknak engedni. Hogy egyszer az életben engedd meg magadnak a nagy befeszülésedben, hogy igenis csak sodorjon az ár. De vele együtt! Hogy csak úgy legyél. Hogy valóban elringasson a szeretet, a barátság, amit a másik iránt érzel. Nem könnyű ez az átadás. Nekem sem sikerül mindig. De tudod, ha valóban az igazival találkoztál, ő meg fogja ezt a hullámzásodat érteni és ez éppen az az egyik jellemződ lesz, ami miatt úgy szeret majd téged. Mert ez olyan mélyen emberi. És ugyan mi mást keresnénk a másikban, ha nem az Embert? Így, nagy betűvel.
Kálmán Eszter: Végül az érdekelne: milyen más könyvtervek vannak még a tarsolyodban, ami izgalmas lehet számunkra?
Kiss T. Anna: Még idén megjelenik a Szeress belém! folytatása. Már majdnem kész a kézirata, de azért még érnie kell. Szeretném beépíteni azokat a tapasztalatokat is, amelyeket a könyv megjelenése nyomán szerzek. Hamarosan nyakamba veszem az országot. Sok felé hívtak író-olvasó találkozóra, s én el fogok menni mindenhova, ahol várnak, ahol hasznosnak érzik, ha ezekről a problémákról beszélhetünk. És márciustól lesznek olyan előadásaim is a párkapcsolati kommunikációról, amelyek felfoghatóak egy-egy alapos tréningnek is. Vagyis kiscsoportokban, interaktív módon modellezzük: egy -egy helyzetet, amit a könyvben is olvashatnak az érdeklődők, hogyan kell a gyakorlatban kivitelezni. Már előre élvezem ezeket a “valóságos kis sókat”, ahogy magamban nevezem őket. És hát fel szeretném dolgozni a leveleket, amelyekkel fordulnak hozzám az olvasók. Saját történeteket, sajátos élethelyzeteket osztanak meg velem, s mondhatom: nagyon tanulságosak. Ezeknek a tanulságait mind szeretném beépíteni a Szeress belém! című könyv folytatásába. Szóval lesz munkám elég. De elárulom neked: halálosan élvezem. Jó segíteni az embereknek. Ilyen egyszerű ez.
Kálmán Eszter: Köszönöm szépen a beszélgetést!